Az akkumulátoripar következő évtizede

Az elmúlt években sok szó esett az akkumulátoriparról.

Beruházásokról. Munkahelyekről. Környezeti kockázatokról. Európa versenyképességéről. 

Miközben ezeket a folyamatokat követtük, egy kérdés újra és újra visszatért.

Mi történik egy stratégiai iparággal akkor, amikor már nem néhány gyárból, hanem egy teljes gazdasági rendszerből áll?

Mert egy idő után talán már nem kizárólag az számít, hogy hol épülnek új üzemek.

Hanem az is, hogy milyen kapcsolatok épülnek köréjük. 

Milyen beszállítói hálózatok.

Milyen alapanyag-előállítók. 

Milyen veszélyeshulladék-kezelési és újrahasznosítási kapacitások.

Milyen infrastruktúrák. 

Milyen szabályozási keretek.

És végső soron: hogyan kapcsolódnak egymáshoz ezek a rendszerek. 

Talán ez az a kérdés, amely az akkumulátoripart különösen érdekessé teszi.

Magyarország az elmúlt években az európai akkumulátoripar egyik meghatározó szereplőjévé vált. Ma már nemcsak akkumulátorcella-gyártók működnek itt, hanem katód- és anódanyag-gyártók, szeparátor- és fóliagyártók, elektrolit- és egyéb vegyipari alapanyag-előállítók is. Kevés európai országban koncentrálódik ilyen mértékben egy stratégiai értéklánc. 

Természetesen továbbra is meghatározó kérdés marad, hogy milyen ütemben fejlődik az akkumulátoripar Európában és Magyarországon. Ugyanakkor egy másik kérdésről jóval kevesebb szó esik.

Ha már egy stratégiai iparág kiépül egy országban, hogyan lehet azt hosszú távon úgy működtetni, hogy egyszerre legyen biztonságos, erőforrás-hatékony és versenyképes?

Ahogy ezt a kérdést vizsgáltuk, egyre inkább arra jutottunk, hogy erre nem egyetlen technológia vagy egyetlen jogszabály adja meg a választ.

Sokkal inkább maga a rendszer. 

Hiszen egy akkumulátor nem a cellagyártásnál kezdődik.

És nem is ott ér véget. 

Alapanyagok érkeznek. Vegyi anyagok mozognak. Gyártási mellékáramok keletkeznek. Veszélyes hulladékok keletkeznek. Másodnyersanyagok jelennek meg. Oldószerek használódnak el. Újrahasznosítási folyamatok indulnak.

Minél összetettebbé válik ez a rendszer, annál fontosabb kérdéssé válik, hogy ezek a folyamatok mennyire képesek egymással összehangoltan működni. 

Egy ipari rendszer nemcsak attól lesz teljes, hogy a gyártás különböző folyamatai egy helyen vannak jelen.

Hanem attól is, hogy az ezek között keletkező anyagáramok szabályozott, biztonságos és – ahol műszakilag, környezetvédelmi és gazdasági szempontból indokolt – minél hatékonyabb rendszerként működnek együtt. 

Magyarországon ennek számos eleme már ma is rendelkezésre áll, ugyanakkor a teljes rendszer még fejlődőben van. A következő évek egyik érdekes kérdése lehet, hogy a gyártókapacitások fejlődésével párhuzamosan milyen ütemben épülnek ki azok a visszanyerési technológiák, újrahasznosítási megoldások, monitoring rendszerek és szabályozási keretek, amelyek hosszabb távon hozzájárulhatnak az anyagkörforgások minél teljesebb és biztonságosabb lezárásához.

Innen nézve a körforgásos gazdaság is más értelmet nyer. 

Nem kizárólag hulladékgazdálkodási kérdés.

Hanem iparstratégiai kérdés. 

Elképzelhető-e egy olyan európai akkumulátoripar, ahol a kritikus nyersanyagok jelentős része a kontinensen belül marad körforgásban? Ahol a gyártás és az újrahasznosítás nem külön iparágként, hanem ugyanazon értéklánc egymást kiegészítő elemeiként működik? Ahol a hulladékgazdálkodás elsődleges célja továbbra is a biztonságos kezelés, ugyanakkor – ahol ez műszakilag, gazdaságilag és környezetvédelmi szempontból indokolt – egyre nagyobb szerepet kap az értékes anyagok visszanyerése és ismételt hasznosítása?

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden anyag visszanyerhető vagy helyben hasznosítható. A kérdés inkább az, hogy az iparág fejlődésével párhuzamosan milyen technológiai, gazdasági és szabályozási feltételek teremthetők meg ahhoz, hogy a lehető legnagyobb arányban biztonságosan és hatékonyan záruljanak az anyagkörforgások. 

Mi úgy látjuk, hogy a jelenleg formálódó európai környezetvédelmi, iparpolitikai és fenntarthatósági törekvések mögött közös rendszerlogika húzódik meg.

Nem különálló problémákra keresnek különálló megoldásokat. 

Hanem ugyanarra az alapvető kérdésre próbálnak választ adni.

Hogyan lehet egy stratégiai jelentőségű iparágat úgy működtetni, hogy hosszú távon is biztonságos, erőforrás-hatékony és gazdaságilag versenyképes maradjon? 

Talán ez az akkumulátoripar következő évtizedének egyik legfontosabb kérdése.

És talán nem is kizárólag az akkumulátoriparé. 

Resilence Platform nézőpont

A Deloitte Resilience Platform nem elsősorban azt vizsgálja, hogy milyen új szabályok vagy technológiák jelennek meg. Sokkal inkább azt, hogy milyen hosszú távú mintázatok rajzolódnak ki a gazdaság, a környezet és a szabályozás metszetében. 

Mi úgy látjuk, hogy az akkumulátoripar fejlődése túlmutat egyetlen iparágon. Olyan kérdéseket vet fel az erőforrás-gazdálkodásról, a vállalatirányításról, a körforgásos gazdaságról és a működési modellekről, amelyek várhatóan más stratégiai ágazatokban is egyre meghatározóbbá válnak.

Ezért tartjuk fontosnak nemcsak az egyes technológiák vagy szabályozási kezdeményezések vizsgálatát, hanem azoknak az összefüggéseknek a megértését is, amelyek hosszú távon meghatározhatják Magyarország gazdasági alkalmazkodóképességét és versenyképességét. 

Mert a következő évtized egyik legfontosabb kérdése várhatóan nem kizárólag az lesz, hogy milyen új iparágak települnek Európába.

Hanem az is, hogy milyen minőségű rendszereket építünk köréjük.