Mennyit ér egy beruházás húsz év múlva?

Fizikai klímakockázatok és beragadt eszközök (Stranded Asset Assessment)

A beruházási döntések hagyományosan a megtérülésre, a piaci kilátásokra, az energiaellátásra, a munkaerőre vagy a logisztikai kapcsolatokra épülnek. Egyre több jel utal azonban arra, hogy a következő években egy másik kérdés is felértékelődhet: 

Mennyire maradnak működőképesek és versenyképesek a mai beruházások a teljes életciklusuk során? 

A klímaváltozás, az erőforrás-korlátok, az infrastruktúrák sérülékenysége és a szabályozási környezet folyamatos fejlődése olyan tényezők, amelyek fokozatosan átalakíthatják egy beruházás működési feltételeit. A fizikai klímakockázatok elemzése ezért egyre kevésbé kizárólag fenntarthatósági kérdés, és egyre inkább beruházási, működési és pénzügyi kérdéssé válik. 

A telephely nem statikus adottság

A legtöbb ipari, logisztikai vagy infrastruktúra-fejlesztési beruházás több évtizedes időtávra épül. Egy telephely értékét azonban nem kizárólag a mai adottságai határozzák meg. 

A hőhullámok, az aszályok, a vízhiány, a villámárvizek vagy a kritikus infrastruktúrákat érő hatások nem minden térséget érintenek azonos módon. Ugyanaz a beruházás eltérő kockázati profillal rendelkezhet különböző helyszíneken, és a kockázati kép az idő előrehaladtával is jelentősen változhat. 

A fizikai klímakockázati elemzés ezért nem egyszerű környezetvédelmi vizsgálat. 

Olyan döntéstámogató eszköz, amely segíthet megérteni, hogy egy beruházás milyen környezeti feltételek között fog működni tíz, húsz vagy akár harminc év múlva. 

Nem minden beragadt eszközt a klíma okoz

A beragadt eszköz (stranded asset) olyan beruházást vagy eszközt jelent, amely műszakilag továbbra is működőképes, gazdasági értéke vagy üzleti szerepe azonban részben vagy egészben csökken. 

Ennek oka nem feltétlenül egy szélsőséges időjárási esemény. 

Egy beruházás értékét a működési környezet változása is jelentősen befolyásolhatja. 

Az Európai Unió környezetvédelmi és fenntarthatósági szabályozása folyamatosan fejlődik. A per- és polifluoralkil anyagokra (PFAS) vonatkozó korlátozások előkészítése, az ipari kibocsátási szabályok szigorodása, az elérhető legjobb technikákra (BAT) vonatkozó követelmények rendszeres felülvizsgálata, a digitális termékútlevelek megjelenése, az ESG-adatok iránti növekvő igény vagy az értékláncok átvilágítására vonatkozó elvárások egyaránt alakíthatják a beruházások jövőbeli működési feltételeit. 

A kérdés ezért nem kizárólag az, hogy egy eszköz működőképes marad-e. 

Hanem az is, hogy képes lesz-e ugyanazt a gazdasági értéket előállítani a jövőben, amelyre eredetileg tervezték. 

A reziliencia mint beruházási szempont

A beruházási döntések során egyre fontosabbá válhat annak értékelése, hogy egy projekt mennyire ellenálló a változó környezeti, gazdasági és szabályozási feltételekkel szemben. 

Milyen mértékben függ a vízkészletektől vagy az energiaellátástól? 

Mennyire érzékeny a kritikus infrastruktúrák sérülékenységére? 

Milyen többletberuházások válhatnak szükségessé a működés fenntartásához? 

Mennyire képes alkalmazkodni a jövő környezetvédelmi és ESG elvárásaihoz? 

Ezek a kérdések egyre inkább a tőkeallokáció és a hosszú távú stratégiai tervezés részévé válhatnak. 

A reziliencia ebben az értelemben nem kizárólag kockázatkezelési kérdés. 

A beruházások jövőbeli értékének kérdése. 

Resilence Platform nézőpont

A Deloitte Resilience Platform egyik alapfeltevése, hogy a klímakockázatok jelentős része nem környezetvédelmi problémaként jelenik meg a vállalatok számára, hanem beruházási, működési és pénzügyi kérdésként. 

Szerintünk a fizikai klímakockázatok és a beragadt eszközkockázatok elemzése olyan stratégiai döntéstámogató megközelítést jelenthet, amely segíti a vállalatokat, a befektetőket és a döntéshozókat a hosszú távú működési feltételek értékelésében. 

A következő években egyre kevésbé csak az lehet a kérdés, hogy egy beruházás megvalósítható-e. 

Egyre inkább az is, hogy képes lesz-e megfelelni azoknak a környezeti, gazdasági és szabályozási feltételeknek, amelyek között húsz év múlva működnie kell. 

A hosszú távú versenyképesség szempontjából ez a különbség egyre meghatározóbbá válhat.