ESG és bizalom – Miért nem elegendő a megfelelőség?

A fenntarthatósági szabályozásról szóló párbeszéd gyakran az egyes jogszabályokra, jelentéstételi kötelezettségekre vagy megfelelőségi feladatokra koncentrál. Könnyű úgy tekinteni a CSRD-re, a CSDDD-re, az EUDR-re, a PPWR-re vagy a digitális termékútlevelekre, mint egymástól független szabályozási kezdeményezésekre. 

Lehet azonban egy másik nézőpont is. 

Az elmúlt évszázad gazdasági fejlődése a volumen növekedésére épült. Több ember, több termelés, több infrastruktúra, több energiafelhasználás és egyre összetettebb globális értékláncok jellemezték ezt az időszakot. A gazdaság sikeres lett – annyira sikeres, hogy új kérdéseket hozott létre. 

Egyetlen termék előállítása ma gyakran több kontinens, több száz beszállító és több ezer anyagáram együttműködésére épül. Ezzel párhuzamosan egyre láthatóbbá válnak azok a korlátok is, amelyek korábban kevésbé jelentek meg a stratégiai döntésekben: a természeti erőforrások rendelkezésre állása, az infrastruktúrák terhelhetősége, a hulladékkezelési kapacitások, a környezeti befogadóképesség vagy éppen az ellátási láncok sérülékenysége. 

Egy új szabályozási logika kialakulása 

A különböző fenntarthatósági szabályozások első látásra eltérő célokat követnek. 

A CSRD a vállalati fenntarthatósági információk minőségét és összehasonlíthatóságát erősíti. A CSDDD az értékláncokban megjelenő környezeti és társadalmi kockázatok kezelésére helyez hangsúlyt. Az EUDR a termékek eredetének igazolását követeli meg. A PPWR a csomagolások körforgásos kezelését ösztönzi. A digitális termékútlevelek és az akkumulátor-útlevelek pedig egyre részletesebb információkat kapcsolnak a termékekhez és azok teljes életciklusához. 

A közös nevező azonban nem maga a megfelelés. 

A szabályozások mögött egy olyan törekvés rajzolódik ki, amely a gazdaság működését igyekszik jobban érthetővé, mérhetővé és irányíthatóvá tenni. Olyan rendszerek kialakítására tesznek kísérletet, amelyek segíthetnek feltárni a korábban nehezebben látható összefüggéseket az erőforrások felhasználása, a környezeti hatások, a kockázatok és a gazdasági teljesítmény között. 

Az ESG mint a gazdaság érzékelőrendszere 

A fenntarthatósági szabályozások gyakran adminisztratív teherként jelennek meg a vállalatok számára. Egy másik megközelítés szerint azonban ezek az eszközök egy olyan gazdaság kialakulását támogatják, amely egyre pontosabban képes érzékelni saját működését. 

A pénzügyi rendszerek fejlődése során a vállalatok megtanulták mérni az árbevételt, a költségeket, a profitabilitást és a pénzügyi kockázatokat. A környezeti és társadalmi hatások területén hasonló fejlődési folyamat figyelhető meg. 

Nem azért, mert minden problémára új jelentést kell készíteni, hanem azért, mert egy összetett rendszer működtetéséhez egyre pontosabb információkra van szükség. 

Ebben az értelemben az ESG, az átvilágítási rendszerek vagy a különböző fenntarthatósági keretrendszerek nem önálló célok. Sokkal inkább olyan eszközök, amelyek segíthetnek jobban megérteni a gazdaság működését, az erőforrások használatát és a kockázatok kialakulását. 

Ahogy egyre több fenntarthatósági adat válik elérhetővé és összehasonlíthatóvá, úgy válik lehetővé a gazdasági rendszerek működésének pontosabb megértése is. A szabályozások, a vállalati gyakorlatok és az ösztönzőrendszerek fejlődése szempontjából ez különösen fontos, hiszen a nagyobb mennyiségű és jobb minőségű információ lehetőséget teremthet arra, hogy a jövő keretrendszerei egyre inkább tapasztalatokra, mérésekre és tényleges hatásokra épüljenek. 

A fenntarthatósági adatok végső értéke nem a jelentésekben rejlik, hanem abban, hogy segítségükkel egyre pontosabban érthetjük meg és alakíthatjuk a gazdasági rendszerek működését. 

Lehetőség a megfelelésen túl 

A különböző szabályozási kezdeményezések eltérő eszközökkel próbálnak választ adni ugyanarra a kérdésre: hogyan lehet egy nagyobb, összetettebb és erőforrás-intenzívebb gazdaságot hosszú távon is működőképesen fenntartani. 

Hogy ezek közül mely megoldások bizonyulnak tartósan sikeresnek, azt valószínűleg csak a következő évek tapasztalatai mutatják majd meg. A szabályozás fejlődése ugyanakkor már ma is egy fontos irányt jelez. 

A gazdaság számos szereplője ugyanazzal a kihívással szembesül: hogyan lehet egyszerre fenntartani a versenyképességet, kezelni a növekvő erőforrás-igényeket és mérsékelni a működéssel együtt járó kockázatokat. 

Ebben az értelemben a szabályozás nem kizárólag kötelezettségeket jelent. Sokkal inkább annak a közös alkalmazkodási folyamatnak a része, amelyben a vállalatok, a szabályozók és a társadalom új működési modelleket keresnek egy változó környezetben. 

Deloitte nézőpont 

A Deloitte Resilience Platform egyik alapfeltevése, hogy a szabályozás sokszor előbb jelzi a gazdasági működés változását, mint ahogy azt a piac széles körben felismeri. 

A különböző fenntarthatósági keretrendszerek mögött végső soron ugyanaz a kérdés húzódik meg: hogyan képes egy egyre nagyobb, összetettebb és összekapcsoltabb gazdaság alkalmazkodni a rendelkezésre álló erőforrások, infrastruktúrák és környezeti rendszerek korlátaihoz. 

A következő években valószínűleg nem az lesz a legfontosabb kérdés, hogy melyik szabályozás bizonyul sikeresnek vagy sikertelennek. Sokkal inkább az, hogy milyen megoldások segítik leginkább egy olyan gazdaság kialakulását, amely hosszú távon is képes megőrizni működőképességét, versenyképességét és alkalmazkodóképességét.