Támogatások áfa kezelése az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata tükrében
Az elmúlt években az Európai Unió Bíróságának (Bíróság) több ítélete is született a támogatások általános forgalmi adó (áfa) kezelését illetően. Ezen ítéletek keretében a Bíróság azt vizsgálta, hogy az adóalanyok részére kifizetett támogatások milyen esetekben képezik az adóalap részét, növelve ezáltal a kedvezményezett adófizetési kötelezettségét.
Az Áfa irányelv értelmében az adóalap tartalmazza mindazt, ami egy teljesítés ellenértékét képezi, így az értékesítés árát közvetlenül befolyásoló, akár harmadik féltől kapott támogatásokat is. Ezzel kapcsolatban, a Bíróság a legutóbbi, C-615/23 számú Dyrektor ügyben hozott ítéletében egy társaság által nyújtott tömegközlekedési szolgáltatás kapcsán vizsgálta azt, hogy a helyi önkormányzat által a társaságnak biztosított veszteség kompenzáció a tömegközlekedési szolgáltatás ellenértékét képezi-e, így növelve annak adóalapját.
Az ítélet hátteréül szolgáló ügyben egy független magánvállalkozás tömegközlekedési szolgáltatások nyújtására irányuló szerződést kötött a helyi önkormányzattal. A társaság az utazóközönség által fizetett menetjegyek eladásából részesül díjazásban, ezek árát azonban a szerződés értelmében a helyi önkormányzat határozza meg, figyelembe véve a vonatkozó jogszabályban lefektetett kötelező, kedvezményes jegyárakat. Ebből kifolyólag a menetjegyek eladásából befolyó összeg nem elegendő a tömegközlekedési szolgáltatás költségeinek fedezésére. Az így keletkezett negatív pénzügyi eredményt az önkormányzat a társasággal kötött szerződésben maximalizált kereteken belül ellentételezi, biztosítva ezzel, hogy a társaság a veszteségek ellenére továbbra is képes legyen a tömegközlekedési szolgáltatás nyújtására. Ezen ellentételezést azonban nem a tömegközlekedési szolgáltatást igénybe vevő utasok száma alapján kerül megállapításra, hanem a megtett járműkilométerek alapján, átalánydíjas alapon.
A Bíróság a tömegközlekedési szolgáltatás kapcsán vizsgálatában kitért arra, hogy ki minősül az alap ügylet kedvezményezettjének, harmadik félnek minősül-e az önkormányzat, valamit, hogy az átalánydíjas alapon nyújtott ellentételezés a tömegközlekedési szolgáltatás ellenértékének minősül-e és ezáltal az adóalap részét képezi.
Az ítéletben foglaltak alapján a vizsgált tömegközlekedési szolgáltatás közvetlen kedvezményezettjei az említett szolgáltatás konkrét igénybe vevői, azaz az utazóközönség, akik a szolgáltatás ellenértékeként viteldíjat fizetnek meg. Ezzel szemben az önkormányzat, a szerződéses alapon nyújtott kompenzáció ellenére nem tekinthető a tömegközlekedési szolgáltatás igénybe vevőjének. Ebből kifolyólag, a társaság és az utazó közönség viszonylatában, a nyújtott tömegközlekedési szolgáltatást illetően az önkormányzat, mint harmadik fél lép fel.
A vizsgált támogatás áfa kezelését illetően a Bíróság ítéletében azt a választ adta, hogy mivel az ellentételezés a megtett járműkilométerek alapján átalánydíjas alapon történik, független a kedvezményezettek számától, így az egyedi útdíjak kapcsán nem állapítható meg, hogy a támogatás közvetlenül befolyásolná a menetjegyek árát. Ebből kifolyólag a vizsgált esetben, az árat közvetlenül befolyásoló támogatás hiányában az önkormányzat által nyújtott ellentételezés nem képezi az adóalap részét sem.
A Bíróság már a korábbiakban is vizsgálta egy magyar vonatkozású ügy (C-182/17 Nagyszénás ügy) kapcsán az átalány jellegű, egy társaság általános működési költségeit fedező éves szinten folyósított támogatások áfa kezelését. A vizsgált esetben egy önkormányzat a saját, kizárólagos tulajdonában álló nonprofit társaságot bízta meg szerződéses keretek között előre meghatározott közszolgáltatási feladatok (zöldfelületek fenntartása, közútkezelés) ellátásával.
A feladatok ellátásának részletes szabályai a közszolgáltatási szerződésben kerültek rögzítésre, a társaság pedig a szerződés értelmében köteles volt naplót vezetni az egyes feladatok ellátásáról az utólagos ellenőrizhetőség érdekében. A szerződés értelmében a nonprofit társaságot az elvégzett és naplózott feladatok kapcsán éves szinten kompenzációban részesítette az önkormányzat.
Habár a Bíróság ebben az esetben is közérdekben álló feladatok ellátásával kapcsolatosan, egy önkormányzat által nyújtott átalány jellegű kompenzáció áfakezelését vizsgálta, azonban a tényállás az igénybevevőket és az ellentételezés feltételeit illetően jelentősen eltér a fentebb említett ügytől. Míg a tömegközlekedési szolgáltatás igénybevevői maguk az utasok, addig a nonprofit társaság által nyújtott szolgáltatások igénybevevője, a megkötött szerződés értelmében a megrendelő önkormányzat. Így tehát az utóbbi esetben nem merült fel a harmadik fél által nyújtott támogatás kérdésköre, a Bíróság azt vizsgálta, hogy a közszolgáltatási feladatok ellátásával kapcsolatos kompenzáció az áfa-alap részét képező ellenértéknek minősül-e.
Az ellenérték kapcsán a Bíróság álláspontja szerint, amennyiben a nonprofit társaság az előre meghatározott feladatok elvégzését az önkormányzat által nyújtott kompenzáció ellenében vállalta, az a körülmény, hogy az említett támogatást adott esetben nem a személyre szabott szolgáltatások alapján, hanem évente, átalány jelleggel határozzák meg oly módon, hogy az fedezze a társaság működési költségeit, önmagában nem befolyásolja a teljesített szolgáltatásnyújtás és az átvett ellenérték között fennálló kapcsolat közvetlen jellegét. Így tehát ebben az esetben az általános működési költségek fedezése az adóalap részét képezheti.
Illeszkedik ezen ítélkezési gyakorlatba a Bíróság C-151/13. számú, Le Rayon ügyben hozott azon döntése is, melyben egy ápolásra szoruló idős személyek elszállásolását végző intézmény részére az egészségbiztosító által fizetett pénzbeli támogatás Áfa kezelése képezte a vizsgálat tárgyát.
A Bíróság érvelésében azt vizsgálta, hogy az intézménynek nyújtott támogatás az adóalap részét képező, a lakóknak nyújtott szolgáltatások árát befolyásoló támogatásnak minősül-e. Az ügyben megállapításra került, hogy az intézmény a biztosító által nyújtott támogatás ellenében köteles a lakók ellátására, valamint, hogy a támogatás összege, bár átalányban került meghatározásra, a kiszámítása során figyelembe vették az egyes intézményekbe fogadott lakók számát és az igényelt gondozás szintjét is. Ez alapján azt állapította meg a Bíróság, hogy az egészségbiztosító által biztosított pénzbeli támogatás összege ellenértékként az adó alapjának részét képezi. A Dyrektor ügyhöz hasonlóan az intézmény által nyújtott ellátás közvetlen kedvezményezettje nem a támogatást fizető biztosító, hanem a lakók voltak. Ugyanakkor az áfakezelést befolyásoló különböségként figyelhető meg, hogy míg a Dyrektor ügyben a szolgáltatást személyek előre nem meghatározott körének nyújtották, a támogatás összege pedig a működés során keletkező veszteség alapján került meghatározásra, addig a Le Rayon ügyben az ellátásokat konkrét személyek részére nyújtották, a támogatás összegét pedig ennek megfelelően a lakók száma alapján határozták meg.
A fentebbi példák kapcsán is jól látható, hogy a támogatások áfa kezelése az érintett felek közötti szerződéses kapcsolat és a konkrét eset körülményeitől, a támogatás kalkulációjától függően változhat, ezért érdemes minden esetben szakértő kollégáink segítségét kérni az érintett támogatások adókezelésének tisztázásában, és adott esetben a vonatkozó kockázatok felmérésében.
