Európai Bírósági Döntés: Áfa hatálya alá tartozó ügylet lehet a transzferár kiigazítás
Az Európai Unió Bírósága 2025 szeptemberében fontos döntést hozott a transzferár kiigazítások áfa kezelése tárgyában. A Bíróságnak lényegében abban a kérdésben kellett döntést hoznia, hogy ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtásnak minősül-e az anyavállalat által a leányvállalat részére nyújtott csoporton belüli szolgáltatások díjazása abban az esetben, ha a díjazás kizárólag akkor kerül érvényesítésre, ha a leányvállalat az OECD irányelvekkel összhangban meghatározott jövedelmezőségi szint feletti nyereséget ér el.
Az alapul szolgáló ügyben egy az Arcomet csoport román leányvállalata (Arcomet Románia) és a belga anyavállalat között létrejött szerződés alapján az anyavállalat csoporton belüli központosított szolgáltatásokat (menedzsment szolgáltatásokat) nyújtott a leányvállalat részére. A felek a vonatkozó transzferár szabályokkal összhangban a nettó ügyleti nyereség módszer alapján, az év végi eredményt figyelembe véve számoltak el egymással. Ennek értelmében, ha a leányvállalat nyeresége meghaladta az előírt szintet, úgy az Arcomet Belgiumnak éves kiegyenlítő számlát kellett kibocsátania a többletnyereség magához csoportosítása érdekében, továbbá, ha az Arcomet Románia nyeresége nem érte el a meghatározott szintet (lényegében veszteséges volt), úgy az Arcomet Románia vált jogosulttá kompenzációra.
A Bíróság döntésében arra az álláspontra helyezkedett, hogy az anyavállalat által a leányvállalata részére nyújtott, szerződésben részletezett, csoporton belüli szolgáltatások díjazása – amelyet az OECD transzferár irányelvekben ajánlott módszernek megfelelően számítanak ki, és amely megfelel az említett leányvállalat által elért meghatározott nyereségnek – áfa hatálya alá tartozó, ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás díjának minősül.
A Bíróság úgy ítélete meg, hogy a felek között létrejött csoporton belüli szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződés, valamint a szerződésben rögzített árazási mechanizmus is olyan tényezőknek minősülnek, melyek alapján ezen szolgáltatások díjazása – még ha annak célja a csoporton belüli közvetlen adózási szempontból előírt megfelelő nyereségesség biztosítása– minősülhet a nyújtott szolgáltatás tényleges ellenértékének.
A fenti ítéletből kirajzolódni látszik, hogy abban az esetben, ha a csoporton belüli szolgáltatások nyújtásához kapcsolódóan időszak végi transzferár korrekció is végrehajtásra kerül, úgy jó eséllyel a kiterhelt TP kiigazítás adóköteles szolgáltatásnyújtás ellenértékének minősülhet.
Mindemellett ugyanakkor az ítélet több kérdésben nem ad iránymutatást (részben az alapul szolgáló ügy eltérő háttere okán)úgy mint hogy szükséges-e a TP kiigazítás kapcsán a korábbi ügyletek ellenértékét módosítani (így tehát a korábban kiállított számlákat korrekciózni), illetve kérdéses lehet az is, hogy mi történik abban az esetben, ha a kapcsolt felek között szolgáltatásnyújtás nem, kizárólag termékértékesítés történik és ilyen körülmények között zajlik az időszak végi transzferár korrekció.
A fenti Bírósági ítélet fényében mindenképp érdemes lehet átgondolni, hogy szükséges-e változtatni a jelenlegi számlázási gyakorlaton és felmerülhet-e, hogy az eddig esetlegesen áfa hatályán kívül kezelt transzferár korrekciót áfás ügyletként kezeljük és annak megfelelően bizonylatoljuk.
Szakértőink szükség esetén készséggel állnak rendelkezésre az ítélet további értelmezésében és az ezzel összefüggő további lépések kialakításában.
