Végrehajtási tilalom a Versenytörvényben
A Versenytörvény megtiltja az összefonódó feleknek, hogy a bejelentési kötelezettség alá tartozó tranzakciójukat a GVH tudomásulvétele hiányában végrehajtsák. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a fuzionáló felek közötti üzleti kapcsolatok során és a céltársaság irányítása tekintetében a GVH összefonódást engedélyező döntésének meghozataláig úgy kell eljárni, mintha az összefonódás még nem jött volna létre. Ez egyrészt a felek közti információcsere vonatkozásában jelent jelentős korlátozásokat, másrészt a vevőnek csak olyan jogosítványai lehetnek a tranzakciós szerződés aláírása és a zárás közti időszakban, amelyek nem vonják el az eladótól a céltársaság irányítását.
Végrehajtási tilalom megsértésének esetei
A végrehajtási tilalom számos kérdést vet fel a gyakorlatban és a GVH esetek sokaságában adott iránymutatást arról, hogy mely magatartásokat tekint a végrehajtási tilalom megsértésének. Melyek a legfontosabb esetkörök?
A Versenytörvény maga is nevesíti, hogy a végrehajtási tilalom megsértésének minősül az összefonódás következtében szerzett szavazati jogok, illetve a vezető tisztségviselők kijelölésére vagy megválasztására vonatkozó jogosultságok gyakorlása. Ezek az esetkörök egyértelműek, nem igényelnek különösebb magyarázatot.
Óvatosan kell viszont bánni annak a kikötésével, hogy az aláírás és zárás közti időszakban az eladónak milyen döntések meghozatalához kell kérnie a vevő hozzájárulását.
A GVH elvárása az, hogy a vevői hozzájárulás kikötése ne eredményezzen vevői vétójogot a céltársaság döntési fórumain (pl. közgyűlés, taggyűlés), mivel a vétójog már önmagában a végrehajtási tilalomba ütköző jogosítványnak minősül. A jogsértést nem teszi meg nem történtté az, ha a vevő a végrehajtási tilalom időszakában ténylegesen nem él a vétójogával és az sem, ha az eladó a jogellenesen kikötött vétójogra vonatkozó szerződéses rendelkezést megszegi és nem kéri a vevő hozzájárulását valamely döntéshez.
Ha a felek a fentiek ellenére valamely kérdésben mégis szükségesnek tartják vétójog kikötését, akkor ehhez be kell szerezni a GVH előzetes hozzájárulását. A GVH előzetes engedélyének hiányában a vevői befektetés értékének megőrzéséről csak polgári jogi eszközökkel (pl. vételár-mechanizmus, elállási jog) lehet gondoskodniuk a tranzakció GVH általi tudomásulvételéig.
A fentiek alapján fontos annak a meghatározása, hogy a vevői hozzájárulás kikötése mely kérdésekben jogszerű és az mely kérdésekben jelenti a céltársaság feletti irányítási jog átvételét és válik így jogellenessé.
A GVH szerint például elfogadható a vevői hozzájárulás kikötése a munkavállalókkal kapcsolatos egyes intézkedésekkel (pl. javadalmazásuk számukra kedvező változtatásával); jelentős eszközök, vagyontárgyak jelzáloggal történő megterhelésével; a társasági szerződés módosításával, szabályzatok jelentős módosításával; tartozások elengedésével, átütemezésével; követelések érvényesítése iránti új per indításával kapcsolatban. E kérdéskörökkel kapcsolatban kikötött vevői hozzájárulás akkor elfogadható, ha azok nem célozzák az összefonódó vállalkozáscsoportok piaci magatartásának összehangolását, vagy az irányítási jog vevő általi gyakorlását.
Ezzel szemben már jogellenes az, ha a felek a vevő hozzájárulását kötik ki a céltársaság napi működését érintő kérdésekben. Például nem indokolható a vevői hozzájárulás kikötése a céltársaság mindennapi működése körébe tartozó szerződések megkötéséhez vagy a céltársaság tevékenysége szempontjából szokásos mértékű hitelek felvételéhez. A tranzakciós szerződés aláírása és zárása közti időtartamra vonatkozó előírásokat tehát mindig alaposan mérlegelni kell.
A GVH gyakorlatában ugyancsak a végrehajtási tilalom megsértésének minősül, ha a tranzakció zárásáig a céltársaság eladója a cégnyilvántartásból törlésre, míg az új tulajdonosi struktúra bejegyzésre kerül, illetőleg az is, ha ingatlan, mint vállalkozásrész megszerzése esetén az új tulajdonost az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik. Ez utóbbi kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy önmagában már az ingatlan birtokbavétele (a bejegyzés megtörténtének hiányában) is a végrehajtási tilalom megsértésének minősül.
Mi nem minősül a végrehajtási tilalom megsértésének?
A GVH eddigi gyakorlata szerint a céltársaság tevékenységének „rendes ügymenet” szerinti folytatására vonatkozó eladói vállalás önmagában nem tekinthető a végrehajtási tilalom megsértésének, feltéve, hogy az a befektetés értékének megőrzéséhez szükséges. Fontos azonban, hogy a rendes üzletmenet a végrehajtási tilalom időszaka alatt sem jelenthet piaci passzivitást, üzleti kockázatok nélküli működést.
A gyakorlatban sokszor fordul elő, hogy a vevő tájékoztatást igényel a céltársaság üzleti helyzetét érintő jelentős fejleményekről a tranzakció zárását megelőzően. Ha az ellenőrzési jog keretében versenyjogilag érzékeny üzleti információk átadására is szükség van, akkor figyelni kell arra, hogy a verseny szempontjából érzékeny üzleti információk átadására csak a GVH előzetes hozzájárulásával van lehetőség, vagy úgy, hogy az érzékeny üzleti információkat a felek nem osztják meg egymással közvetlenül, hanem csak az üzleti titok megtartására kötelezett fél (pl. külső tanácsadó, clean team) igénybevételével.
Végrehajtási tilalom megsértése miatt kiszabható bírság mértéke, a Fúziós Közlemény új pontosításai
Mivel a végrehajtási tilalom megsértése súlyos jogsértésnek minősül, ezért a GVH a végrehajtási tilalmat megsértővel szemben bírságot szabhat ki, még abban az esetben is, ha utóbb azt állapítja meg, hogy az összefonódás nem csökkenti jelentős mértékben a versenyt.
A bírság összege a tranzakció végrehajtásának időpontjától annak bejelentéséig (a GVH-val történő előzetes egyeztetés kezdeményezése esetén annak időpontjáig), ennek hiányában a versenyfelügyeleti eljárásnak megindításáig – vagy ha a végrehajtásra már a GVH eljárása alatt kerül sor, a GVH döntés meghozataláig – számított legfeljebb napi háromszázezer forint lehet.
A Fúziós Közlemény szerint a bírság mellőzésére csak kivételesen indokolt esetben, kizárólag a következő feltételek együttes teljesülése esetén kerülhet sor:
A GVH a módosított Fúziós Közleményben immáron világossá teszi azt is, hogy a céltársaság piaci magatartását érintő döntésnek tekinti a következő vevői döntéseket:
A GVH most beiktatott magyarázatai azt is hangsúlyozzák, hogy a hatóság a piaci magatartást érintő döntésnek tekinti azt is, ha a vétójogot szerzett új közös irányító a végrehajtási tilalom megsértésének időszakában nem él vétójogával a közösen irányított vállalkozás piaci magatartását érintő döntéshozatal során, mivel a vétójog gyakorlásának hiánya nem kérdőjelezi meg, hogy részese volt a döntésnek. A GVH álláspontja szerint továbbá a végrehajtási tilalom megsértésének egy üzleti évet meghaladó időtartama már önmagában valószínűtlenné teszi, hogy az alatt ne került volna sor a vállalkozás piaci magatartását befolyásoló döntésre, figyelemmel a számviteli előírások és az üzleti tervezés éves ciklusaira is.
A versenyfelügyeleti bírság elkerülése érdekében tehát a fuzionáló feleknek érdemes különös figyelmet fordítaniuk a tranzakció zárását megelőző végrehajtási tilalommal kapcsolatos versenyjogi megfontolásokra. Mivel tapasztalataink szerint a végrehajtási tilalom pontos értelmezése és gyakorlati betartása sokszor nehézséget okoz a vállalkozásoknak, ezért már a tranzakciók kezdeti fázisában érdemes lehet bevonni speciális versenyjogi tudással rendelkező jogászokat a tranzakciós munkafolyamatokba.