Újabb lépés a bankunió kiteljesedése felé a CMDI csomaggal:

A tavaly nyáron elfogadott CMDI-csomag kulcsfontosságú változásokat vezet be a pénzügyi intézmények szanálására és a betétesek védelmére vonatkozó uniós szabályozásba, tovább erősítve a tagállamok közötti együttműködést és az egységes bankszektort.

Hatékonyabb védelem és rugalmasabb beavatkozás: a betétbiztosítási rendszerek megújulása

A felülvizsgált keretrendszerben a Betétbiztosítási Rendszerek (DGS) továbbra is „végső megoldásként” szolgálnak, azonban szerepük kibővül. Míg korábban elsősorban betétkifizetés esetén avatkoztak be, mostantól kiegészítő finanszírozási forrásként is igénybe vehetők az átruházási stratégiákhoz, kiegészítve a Minimum Required Eligible Liabilities (MREL) által biztosított első védelmi vonalat.

Ez a változás rugalmasabbá teszi a válságkezelést, különösen a kisebb bankok esetében. A DGS korábbi beavatkozása is lehetővé válik a szanálás során, és könnyebb hozzáférést biztosít a DGS-forrásokhoz az elégtelen MREL-lel rendelkező kisbankok számára. Ezenfelül pontosabb szabályok születtek a DGS és az Egységes Szanálási Alap (SRF) kombinált alkalmazására a szanálási finanszírozásban.

„A DGS szerepének bővítése és a korábbi beavatkozás lehetősége jelentős előrelépés a pénzügyi stabilitás fenntartásában. Ez a 'híd' funkció lehetővé teszi, hogy a hatóságok gyorsabban és hatékonyabban reagáljanak a kihívásokra, minimalizálva a gazdaságra gyakorolt negatív hatásokat, különösen a kisebb intézmények esetében.” – mondta Horváth Csaba, a Deloitte szanálással foglalkozó csapat vezető menedzsere.

Átláthatóbb szanálási keretek és a betétesek védelme

A CMDI-csomag a Közérdek-vizsgálat (Public Interest Assessment - PIA) módszertanát is pontosítja, amelyet a szanálási hatóságok annak megítélésére alkalmaznak, hogy egy csődközeli helyzetben lévő intézménynél a szanálás hatékonyabban éri‑e el a pénzügyi stabilitás és a betétesvédelem céljait, mint a hagyományos felszámolási eljárás. Tisztázódik a szanálás terjedelme is: a jövőben kis- és közepes bankokra is kiterjedhet, és lehetővé teszi a DGS-források igénybevételét abban az esetben, ha az intézmény fizetésképtelen, vagy valószínűsíthetően azzá válik. Fontos hangsúlyozni, hogy a felszámolás továbbra is az „alapértelmezett megoldás”, amelyet alkalmazni kell, kivéve, ha a szanálási rendszer kritériumai vagy regionális hatások indokolják a szanálást.

A csomag célja a legkisebb költség teszt EU-szintű összehangolása és a vizsgálati keretrendszer bővítése is. Ennek céljai annak vizsgálata, hogy a DGS-források szanálás során történő igénybevétele ne haladja meg azt a költséget, amely a fedezett betétek felszámoláskori kifizetéséhez kapcsolódna, továbbá, hogy a DGS hozzájárulása legfeljebb a fedezett betétek összegéig terjed.

Emellett pontosításra kerülnek a Hitelezői Rangsor (Creditor Hierarchy) betétkategóriáinak definíciói és rangsorolása, mint például a „fedezett betétek”, KKV-betétek, valamint az önkormányzatok és közintézmények betétei. A fedezett betétek elsődlegességének fenntartása mellett a háztartások és a KKV-k nem fedezett betétei a hitelezői hierarchiában második helyre kerülnek, ezáltal nagyobb védelmet élvezve egy esetleges fizetésképtelenségi helyzetben. Ez a lépés az EU-szintű harmonizációt célozza a fizetésképtelenségi rangsorban.

“A betétesvédelem megerősítése és a szanálási folyamatok átláthatóbbá tétele kulcsfontosságú a piaci bizalom fenntartásához. A rangsorolási rendszer harmonizációja, valamint a DGS források célzottabb és rugalmasabb alkalmazása egyértelműen jelzi a pénzügyi stabilitás iránti elkötelezettséget, miközben kiszámíthatóbb és következetesebb keretet teremt minden érintett számára.” – tette hozzá S. Nagy Krisztina a Deloitte Advisory üzletág partnere.

A CMDI-csomag elfogadása jelentős előrelépést jelent a bankunió kiteljesítése felé, hozzájárulva egy ellenállóbb és stabilabb európai bankszektor megteremtéséhez. A jogszabálycsomag technikai és jogi-nyelvi véglegesítése után a hivatalos uniós kihirdetés a következő időszakban várható. Ezen változások hosszú távon erősítik a pénzügyi rendszer megbízhatóságát, mérsékelik a válságok társadalmi és gazdasági terheit, és hozzájárulnak az EU egységes piacának stabilabb és integráltabb működéséhez.