Autók, irodák, raktárak: vállalati lízing egy pillantásra

Tamás, melyek azok az eszközök, amelyeket a vállalatok leggyakrabban lízingelnek?

Messze a leggyakoribbak az autók. Ez a legtöbb vállalatnál teljesen általános. Ezt követik az irodai ingatlanok – legyen szó központi irodáról vagy regionális telephelyekől –, majd harmadik helyen valószínűleg a raktárak állnak. Az autólízing esetében jellemző, hogy egy vállalat akár egyszerre száz járművet is lízingelhet egyetlen átfogó szerződés keretein belül. Ez a volumen a raktárak esetében egyáltalán nem jellemző.

Eltérnek-e a lízingszerződések ezeknél az eszköztípusoknál? Például az autólízing és egy raktár vagy iroda bérlése között?

A különbség elsősorban a komplexitásban rejlik. Az autólízing általában meghatározott időtartamra szól – például három évre –, fix havi díjjal, amelyet jellemzően magyar forintban határoznak meg, bár az utóbbi években itt is kezdenek elterjedni az EUR alapú szerződések. Az irodák és raktárak bérleti szerződései viszont teljesen más kategóriát képviselnek. A bérleti díjat gyakran euróban fizetik, elterjedtek a bérleti díjmentes időszakok mint bérlőcsalogató ösztönzők, és előfordulhatnak úgynevezett fit-out költségekhez kapcsolódó kifizetések is, amikor az ingatlant a bérlő igényeihez alakítják, és a bérbeadó ezeket a költségeket a bérleti díjban érvényesíti. Speciális kezelést igényelnek továbbá a bérleti időszak végén esedékes helyreállítási kötelezettségek, illetve a szerződő felek opciós jogai is. Összességében ezek lényegesen összetettebb szerződések.

A lízing időtartama is eltér?

Igen. Az autólízing jellemzően rövid távú – körülbelül 2-4 év –, a gyors elhasználódás és a rendszeres flottamegújítás miatt. Az irodákat és raktárakat ezzel szemben gyakran hosszabb időre bérlik. A 10 évre, vagy annál hosszabb időszakra szóló szerződések gyakoriak, jellemzően további – például ötéves – hosszabbítási opcióval. Az irodák vagy raktárak átköltöztetése működési szempontból összetett és költséges, ezért a vállalatok a hosszabb bérleti időszakok és a meghosszabbítási lehetőségek nyújtotta biztonságra törekednek. Ugyanakkor látunk példát arra is, hogy operációs kockázatok kezelése miatt bizonyos esetekben a bérlők ragaszkodnak a felmondási opciók meglétéhez is. 

Milyen számviteli kihívásokkal szembesülnek leggyakrabban a vállalatok ezeknél a lízingeknél?

A raktárak és irodák esetében az IFRS 16 nemzetközi számviteli standard szerinti számítások jelentősen összetettebbek lehetnek. A kifizetések gyakran devizában – például euróban – történnek, ami árfolyam-átváltást és átértékelést igényel. Emellett gyakoriak a bérleményhez kapcsolódó további beruházások és az indexálási záradékok, amelyek évente, infláció vagy más gazdasági mutató alapján módosítják a bérleti díjat. Mindez jóval bonyolultabbá teszi a számviteli elszámolást. Ezzel szemben az autólízing általában egyszerűbb, egyetlen rendszeres fizetési kötelezettséggel. Ezek a különbségek különösen az IFRS 16 szerinti kimutatásoknál válnak hangsúlyossá.

Miért fizetik gyakran euróban az irodák vagy raktárak bérleti díját?

Ez nem szigorú szabály, de a magyarázat egyszerű. Az irodaházakat vagy raktárakat építő fejlesztők gyakran euróalapú hitelekkel finanszírozzák az építkezést, és ezeket euróban törlesztik. Az euróban meghatározott bérleti díj sok esetben a finanszírozás feltétele, és lehetővé teszi a fejlesztők számára a devizakockázat természetes fedezését.

Számviteli szempontból mi a különbség a lízing és a bérlet között? Ezeket a fogalmakat felváltva használják?

A magyar nyelvben mindkét kifejezést gyakran használják, ami azt a benyomást kelti, hogy eltérő fogalmakról van szó. Szemantikai szempontból ezek szinonimák. Számviteli szempontból azonban külön kell őket választani. Az IFRS 16 szabvány egyértelműen meghatározza, hogy mely feltételek teljesülése esetén esik egy szerződés a szabvány hatálya alá, amely esetben számviteli értelemben lízingről beszélünk és a mérlegben meg kell jeleníteni. De léteznek olyan bérleti szerződések, amelyek nem felelnek meg az IFRS16 feltétel rendszerének, így azok számviteli elszámolása is eltérő lesz. Ezeket mindig egyedileg kell megvizsgálni. Számviteli szempontból mondhatjuk tehát, hogy minden lízing bérlet, de nem minden bérlet lízing.

Tapasztaltak-e mostanában változást abban, hogy a vállalatok milyen eszközöket lízingelnek, például a megújuló energia vagy az IT-eszközök térnyerése miatt?

Nem annyira maguk az eszközök változnak, hanem az ügyletek jellege. Például egy vállalat napelemrendszert telepíttethet a termelőüzeme tetejére. A beszállító megtervezi, megépíti és üzemelteti a rendszert, a vállalat megvásárolja az áramot, majd egy bizonyos idő elteltével akár tulajdonjogot is szerezhet az erőmű felett. IFRS szempontból ez a konstrukció szintén lízingnek minősül. A motiváció lehet környezetvédelmi cél, de az, hogy az ügylet lízingnek számít, gyakran nem szándékolt következmény. Néhány esetben látunk arra példát, hogy a PPA-k (Power Purchase Agreement) esetében pl. az áram hatósági átvételi ára maximalizálva van. Ha lízingről van szó és mérlegre kell venni a használati jogeszköz értékét, akkor ilyen esetben érdemes megvizsgálni az eszközből származó várható pénzáramlásokat is, hiszen megtérülés szempontjából egy ilyen hatósági ársapka akár az eszköz értékvesztési (impairment) indikátora is lehet. Látható tehát, hogy mennyire komplex számviteli problémát is jelenthet egy ilyen szerződés.