Új értelmezés a szankciós jellegű kifizetések áfa-kezelésében
A kialakult üzleti gyakorlat alapján a kártérítés jogcímen teljesített kifizetéseket az érintett szereplők az esetek többségében automatikusan áfa hatályán kívüli tételként kezelik. Ennek egyik oka, hogy az általános forgalmi adóról szóló törvény értelmező rendelkezése az ellenérték fogalmából kiveszi a kártérítést. Így a kártérítést fizető, illetve az arra jogosult fél a – kifizetés mögöttes gazdasági tartalmát nem vizsgáló – pusztán polgári jogi megközelítés alapján arra juthat, hogy amennyiben az adott szankciós jellegű kifizetés polgári jogi szempontból kártérítésnek minősül, úgy nem szükséges áfát felszámítani és a költségvetés részére befizetni. Az Európai Unió Bíróságának (EUB) elmúlt időszakban hozott ítéletei ezzel szemben egyértelműen kimondták, hogy az adott kifizetés áfa minősítése szempontjából a polgári jogi minősítésnek nincs relevanciája, és más minősítési szempontokat kell figyelembe venni a helyes áfa-kezelés meghatározásához.
Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy az eddig kialakult hatósági, bírósági joggyakorlat alapján különbséget kell tenni a kártérítés és a kártalanítás között. Míg a kártérítés valamely jogellenes, szerződésszegő magatartás esetére megállapított kifizetés, addig a kártalanítás valamely jogszerű – legalábbis a felek szerződéses akaratával egyező – károkozás ellentételezéséül szolgál. Ennek megfelelően, korábban, a kifizetés áfa szempontú vizsgálata során sokszor elegendő volt csak annyit megállapítani, hogy az valóban valamely szerződésszegés esetére került kikötésre, így az kártérítésnek minősül és ezáltal nem tartozik az áfa hatálya alá.
Az EUB vonatkozó döntései lényegében ezt az értelmezést írták felül és bizonyos szempontból egyértelműsítették, más szempontból pedig még komplexebbé tették a szankciós jellegű kifizetések áfa-beli megítélését.
Az EUB több közelmúltbeli döntésében is, így például a C 295/17. számú MEO és C-43/19. számú Vodafone Portugal ügyekben is elsősorban annak tulajdonított jelentőséget, hogy az érintett felek között létezik-e bármilyen alapjogviszony (pl.: szerződés), a teljesített kifizetéssel szemben áll-e bármilyen szolgáltatás, illetve a kifizetés összege a felek által előre ismert vagy könnyen számszerűsíthető. Látható tehát, hogy az EUB ítéletek semmilyen jelentőséget nem tulajdonítanak például annak a körülménynek, hogy a kifizetés valamely jogellenes magatartás szankciójaként került-e meghatározásra vagy sem. Fontos továbbá, hogy a kifizetéssel szemben álló szolgáltatás teljesülését is jóval tágabban értelmezi az EUB, hiszen az ítéletek alapján a szolgáltatást már akkor is teljesítettnek kell tekinteni, ha a szolgáltató egyébként megteremtette a szolgáltatás igénybevételének lehetőségét és az igénybevétel esetleges elmaradása pusztán a megrendelőn múlik. Ez esetben lényegében a szolgáltató részéről egyfajta rendelkezésre állási szolgáltatás teljesül.
Egy példával szemléltetve, egy társaság („Megrendelő”) szerződést kötött egy másik társasággal („Szállító”), amely alapján a Szállító vállalta a szerződésben meghatározott mennyiségű alkatrész legyártását és átadását a Megrendelő részére. A felek a vonatkozó szerződésben kikötötték, hogy abban az esetben, ha a megrendelt mennyiség nem éri el a szerződésben rögzített minimális mennyiséget, úgy a megrendelő szerződésszegést követ el és kártérítés fizetésére kötelezett, amely alapja a Szállító oldalán a gyártással összefüggésben felmerült költség.
A fenti esettel hasonló ügyben a magyar bíróságok korábban arra a megállapításra jutottak, hogy a szerződésszegés okán a kifizetés kapcsán fel sem merülhet, hogy az nem kártérítésnek, amely tehát áfa hatályán kívüli. Ezzel szemben a fenti példát az EUB ítéleteiben megjelenő szempontok mentén értelmezve egyértelműen oda jutunk, hogy a Megrendelő által teljesített szankciós kifizetés után a Szállítót áfa fizetési kötelezettség terheli, hiszen 1) a kifizetés a felek között fennálló valamely alapjogviszonyból ered, 2) a Szállító egyébként lehetővé tette az általa nyújtott szolgáltatás igénybevételét, pusztán a Megrendelő nem élt (teljes mértékben) ezzel, 3) a kifizetés összege előre számszerűsíthető volt, mivel azt lehetett tudni, hogy a Szállító oldalán milyen összegű költségek merülnek fel a gyártással összefüggésben.
Tapasztalataink szerint ugyan még nem történt gyökeres szemléletváltás az EUB ítéletek hatására az adóhatóság, illetve bíróságok oldalán, ugyanakkor nem zárható ki, hogy idővel az említett vizsgálati szempontok is részét fogják képezni a mérlegelésnek. Érdemes tehát átgondolni, hogy a jelenlegi gazdasági kapcsolatainkban milyen esetekben és milyen szerződéses rendelkezések mentén vagyunk kötelezettjei vagy éppen jogosultjai valamilyen szankciós jellegű kifizetésnek és az EUB által kialakított szempontrendszert is figyelembevéve elemezni, hogy esetlegesen változhat-e az eddig alkalmazott áfa megítélés.
Szükség esetén készséggel állunk rendelkezésre.
