Határokon átnyúló távmunka és telephely-keletkezés

A NAV a közelmúltban közzétett egy tájékoztatót az OECD Modellegyezmény és Kommentár legutóbbi módosításával és magyarországi alkalmazásával kapcsolatban. A módosítás egyik része a határokon átnyúló távmunka (pl. “külföldi home office”) és telephely keletkezés összefüggésének új megközelítését tartalmazza.

A kiegészített Kommentár szerint az ilyen estekben a telephelyek létrejöttét kétlépcsős elemzési folyamatban kell vizsgálni.

• Elsőként az vizsgálandó, hogy az érintett magánszemély adott helyről (otthon, második lakás, nyaralóingatlan, stb.) végzett munkája bármely tizenkét hónapos időszakban a teljes munkaidejének eléri‑e az 50%‑át. Amennyiben nem, akkor az adott hely jellemzően nem minősül a vállalkozás üzleti helyének, így nem jön létre telephely.
• Ha az 50%-os küszöbérték mégis teljesül, akkor második lépésként azt kell megállapítani, hogy van‑e üzleti, kereskedelmi indok a magánszemély másik állambeli jelenlétére.

Az 50%‑os küszöb megállapítása során az eset valamennyi körülményét és a magánszemély tényleges magatartását kell figyelembe venni, a szerződéses rendelkezések és a belső vállalati szabályzatok csak annyiban irányadók, amennyiben megfelelnek a tényleges gyakorlatnak. Ha a magánszemély az adott helyen a teljes munkaidejének legalább 50%‑ában dolgozik, akkor annak megítéléséhez, hogy az adott hely a vállalkozás állandó üzleti helyének minősül‑e, a tényállás részletes vizsgálata szükséges. Fontos, hogy eltérő megítélés alá esik az az eset, amikor a magánszemély a vállalkozás üzleti tevékenységét egyedüli vagy elsődleges személyként végzi; ilyenkor az otthoni iroda a vállalkozás üzleti helyének minősül.

Kiemelt szempont a fentiek szerint, hogy fennáll‑e bármely üzleti, kereskedelmi indok a magánszemély másik állambeli jelenlétére, azaz az ott‑tartózkodás ténylegesen elősegíti‑e a vállalkozás üzleti tevékenységének folytatását. Nem minősül üzleti, kereskedelmi indoknak, ha az érintett állambeli munkavégzés elsődleges célja kizárólag az, hogy a munkavállaló számára rugalmasabb munkavégzést biztosítsanak, a munkaerő‑megtartást javítsák vagy az irodabérleti költségeket csökkentsék. Az ügyfelek, beszállítók ugyanazon állambeli jelenléte, illetve az eltérő időzóna önmagában szintén nem alapozza meg az üzleti, kereskedelmi indok fennállását. Amennyiben van üzleti, kereskedelmi indok, és a többi feltétel is teljesül, az érintett hely a vállalkozás üzleti helyének minősül, és telephely keletkezik. Ilyen indoknak minősülhet például az ügyfelekkel, beszállítókkal vagy más üzleti partnerekkel való rendszeres fizikai kapcsolat, a valós idejű szolgáltatásnyújtás az adott állambeli időzónához igazodva, vagy speciális helyi szakértelemhez való hozzáférés.

A fentiek alapján megállapítható, hogy a külföldi home office megítélése szempontjából a jelenlegi OECD-megközelítés bizonyos esetekben nagyobb rugalmasságot tehet lehetővé a munkáltatók számára, különösen akkor, ha a külföldi távmunka elsősorban a munkavállaló személyes vagy kényelmi okaira vezethető vissza. Ennek megfelelően a társaságok adott körülmények között megengedőbben viszonyulhatnak a külföldről történő munkavégzéshez, ugyanakkor minden esetben szükséges az összes releváns tény és körülmény egyedi értékelése.

Emellett fontos hangsúlyozni, hogy a telephelykockázat mérséklődése vagy hiánya önmagában nem jelenti azt, hogy egyéb adó-, illetve járulékkötelezettségek nem merülhetnek fel. Személyi jövedelemadóval és társadalombiztosítással kapcsolatos kötelezettségek ugyanis telephely hiányában is keletkezhetnek, amelyek megállapításához eltérő jelenléti küszöbértékek és egyéb szempontok is vizsgálandók. Ezen túlmenően az esetlegesen felmerülő adókötelezettségek teljesítése országonként jelentősen eltérő adminisztratív terhekkel járhat, akár a társaság számára is, hiszen akár bejelentkezési és adólevonási kötelezettség is felmerülhet az adott ország belső szabályaitól függően. A külföldi home office engedélyezéséről hozott döntés során a telephelykockázaton túl tehát a személyi jövedelemadó és társadalombiztosítási kötelezettségek felmerülésére és teljesítésére irányadó szabályokat, valamint az idegenrendészeti szempontokat is szükséges átfogóan megvizsgálni és mérlegelni.