Felkészülés az új transzferár előírásokra– 3. rész

Hatályba lépett a Nemzetgazdasági Minisztérium új transzferár rendelete, mely jelentős változásokat hoz a dokumentációs és adminisztratív elvárásokban. Az új rendelet célja az adminisztráció csökkentése, az adóelkerülés visszaszorítása és az ellenőrzések támogatása.  Az elmúlt években tapasztalt bírságkockázat növekedése miatt az új szabályozás ismét ráirányítja a figyelmet a transzferárazás kiemelt jelentőségére. A vállalatok számára gyakorlatilag elkerülhetetlen a jelenlegi dokumentációs gyakorlatuk átfogó felülvizsgálata és az új szabályokhoz való igazítása. Az új rendelet rendelkezései a 2026-ban kezdődő adóévektől alkalmazandóak, ugyanakkor az adózók dönthetnek úgy, hogy már a 2025-ös évre is az új szabályok szerint járnak el.

Kövesse híreinket, hogy időben értesüljön a legfontosabb teendőkről és iránymutatásokról – segítünk eligazodni a változások között és felkészülni a szükséges lépésekre.

Hírsorozatunk korábbi részeiben bemutattuk a hasznossági teszt (benefit test) legfontosabb tudnivalóit (LINK), valamint a cégcsoporton belüli kommunikáció kiemelt jelentőségét (LINK). Jelen cikkünkben az egyszerűsített dokumentációval foglalkozunk.

Az új rendelet lehetőséget biztosít az adózók számára, hogy bizonyos ügyletek esetében egyszerűsített transzferár nyilvántartást készítsenek. Ilyenkor a dokumentációnak nem szükséges tartalmaznia sem az érintett piac bemutatását, sem az üzleti stratégiát, sem a módszer vagy nyereségszint mutató kiválasztásának indoklását, továbbá nem kell adatbázis-kutatást (benchmarkot) készíteni és összehasonlíthatósági kiigazításokat végrehajtani.

Bár a rendelkezések elvileg jelentős adminisztratív könnyítést biztosítanak, a gyakorlatban fontos szem előtt tartani, hogy az egyszerűsített dokumentáció nem mentesít teljeskörűen a tartalmi követelmények alól. A rendelet továbbra is egyértelműen meghatározza azokat a kötelező elemeket, amelyeket a nyilvántartásnak minden esetben tartalmaznia kell.

Ráadásul a jelenlegi szabályozás több ponton bővült az előző rendelethez képest: új tartalmi előírások is megjelentek, amelyeket az egyszerűsített dokumentációban is kötelező bemutatni. Ennek következtében az egyszerűsítés elsősorban a módszertan és az elemzés mélységének csökkentése terén jelent könnyítést, miközben a nyilvántartás egyes részeit akár a korábbi előírásokhoz képest is részletesebben szükséges kifejteni.

Alacsony hozzáadott értékű szolgáltatások – egyszerűsítés szigorú kritériumokkal

Az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatásokhoz kapcsolódó egyszerűsítések alkalmazása jelentős adminisztratív könnyítést jelenthet az adózók számára, azonban a feltételek teljesítése sokszor jóval összetettebb, mint amilyennek elsőre tűnik. Az egyszerűsítés csak akkor érvényesíthető, ha a jogszabályban meghatározott valamennyi kritérium maradéktalanul teljesül.

Az első alapvető feltétel, hogy a rendelet a szolgáltatáshoz kapcsolódóan a haszonkulcsokhoz küszöbértéket határoz meg: szolgáltatás igénybevétele esetén a tényleges nettó haszonkulcs legfeljebb 5%, míg szolgáltatás nyújtása esetén legalább 5% lehet. Amennyiben ez a feltétel teljesül, akkor indokolt lehet a további követelmények áttekintése.

A definíció egyik legkritikusabb pontja, hogy sem az adózó, sem egyetlen kapcsolt vállalkozása nem nyújthatja az adott szolgáltatást független feleknek. A gyakorlatban már ez az egy kritérium is komoly nehézséget okozhat, mivel a szükséges információk sok esetben nem állnak a magyar adózók rendelkezésre, és általában nincs is eszközük azok beszerzésére a csoport más tagjaitól. Kiemelt figyelemmel kell lenni az egyszeri számlázásokra és a látszólag csak belsős, csomagban érkező szolgáltatások (pl. headoffice díjak) valamennyi elemére. Ez a feltétel várhatóan sok esetben lehetetleníti majd el a megfelelést egy nagy, globális cégcsoport magyar tagja részére.

Az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatások jellemzően olyan csoporton belüli, rutinszerű támogató szolgáltatások, amelyek nem igényelnek speciális szaktudást, értékes immateriális javakat, és nem járnak jelentős üzleti kockázattal. A jogszabály egyúttal egyértelműen meghatározza, milyen tevékenységek nem tartozhatnak ebbe a körbe: nem minősülhetnek ilyen szolgáltatásnak többek között a gyártási, összeszerelési, bérgyártási, forgalmazási vagy ügynöki jellegű tevékenységek, mivel ezek nagyobb gazdasági hozzáadott értéket képviselnek és jelentős kockázattal járnak. Hasonlóképpen kizártak a pénzügyi, biztosítási és viszontbiztosítási szolgáltatások, valamint a természeti erőforrások kitermelésével, feltárásával vagy feldolgozásával kapcsolatos tevékenységek is.

Új dokumentációs elvárások a korábban mentesített ügyletekre

A könnyített dokumentáció nemcsak az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatásokra alkalmazható, hanem olyan tranzakciókra is, mint a független féltől érkező, 500 millió forintos értékhatárt meghaladó költségátterhelések, illetve az ingyenes pénzeszközátadás vagy ‑átvétel. Fontos kiemelni, hogy ezekre az ügyletekre korábban nem volt szükséges transzferár‑nyilvántartást készíteni, a jelenlegi szabályozás azonban már előírja ezt – igaz, egyszerűsített formában.

Nem minden egyszerű, ami könnyített: kockázatok az új szabályok mögött

Az új rendelet várhatóan jelentős hatással lesz a vállalkozások mindennapi működésére, ezért kiemelten fontos a felkészülés időben történő megkezdése, az újonnan dokumentálandó ügyletek azonosítása is. Emellett, bár az egyszerűsítés célja az adminisztrációs terhek csökkentése az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatások esetében, annak biztonságos alkalmazása csak akkor lehetséges, ha a társaság minden feltételt egyértelműen igazolni tud. Ha a NAV esetleg eltérően értékeli a szolgáltatás tartalmát vagy kockázati profilját, az egyszerűsítés alkalmazása különösen kockázatossá válik, és akár mulasztási bírságot is eredményezhet. Az egyszerűsített szabály tehát nem automatikus könnyítés: csak megfelelően alátámasztott, gondosan összeállított dokumentáció mellett alkalmazható.