Beruházási kamatok és a kamatlevonhatósági korlát a társasági adóban

Jelentős, hitelből finanszírozott beruházások esetén a felmerülő kamatok a vonatkozó számviteli előírásoknak megfelelően jellemzően a beruházás bekerülési értékének részeként kerülnek elszámolásra, így azok nem felmerülésükkor, hanem csak az érintett eszközök üzembe helyezését (aktiválását) követően, az értékcsökkenésen keresztül jelennek meg az eredményben.

A kamatlevonhatósági korlátozásra vonatkozó hatályos szabályozás szerint pedig a nettó finanszírozási költségeknek az adóévi kamatfizetés, adózás és értékcsökkenés előtti eredmény (EBITDA) 30%-át vagy a 939 810 000 forintos küszöbérték közül a magasabbat meghaladó része nem érvényesíthető a társaságiadó-alapban, vagyis nem elismert ráfordításnak tekintendő. A nettó finanszírozási költség részét képezi a kamatráfordítás, a kamattal gazdasági értelemben egyenértékű költség, ráfordítás, valamint a finanszírozási forrás bevonásával összefüggésben elszámolt költség, ráfordítás mellett az eszközök bekerülési értékének részeként aktivált kamatok is.

Ugyanakkor a vonatkozó jogszabályok alapján nem egyértelmű, hogy az eszköz bekerülési értékének részeként elszámolt kamatot mely adóévben kell figyelembe venni: a beruházási időszak során, még az érintett eszközök aktiválását megelőzően abban az adóévben amikor az adott kamat gazdaságilag felmerül, függetlenül attól, hogy számviteli szempontból még nem jelenik meg az adott adóévi eredményben, vagy a beruházás aktiválásakor, az érintett eszközök üzembe helyezésekor egy összegben, vagy pedig az érintett eszközök értékcsökkenési leírásának elszámolásakor, amikor is az eszközök bekerülési értékének részeként elszámolt kamatok megjelennek az adóévi eredményben. Ennek az időzítési kérdésből származó bizonytalanságnak a nagy volumenű, jelentős összegű hitellel finanszírozott, és hosszabb időtartamú beruházások esetén lehet különösen relevanciája.

A fenti megközelítések közötti különbségek nem pusztán technikai jellegűek, hanem érdemben befolyásolhatják az adott évben levonható kamatráfordítás összegét, az esetleges adóalap-növelő tétel mértékét, valamint a jövőben felhasználható kamatlevonási kapacitás alakulását is.

Különösen olyan esetekben lehet releváns a fentiekben bemutatott értelmezési kérdés, ahol a nagy volumenű beruházás alapvetően külső finanszírozásból történik, számottevő hitel kerül bevonásra és az EBITDA szintje pedig a beruházás időszakában korlátozott vagy ingadozó. Ilyen beruházások esetén különösen célszerű lehet az egyes lehetséges értelmezések és azok adóhatásainak előzetes vizsgálata, és az adóhatóság által is elfogadott megfelelő gyakorlat kialakítása.

A Deloitte szakértői készséggel állnak rendelkezésre a lehetséges értelmezési opciók elemzésében, az adóhatások számszerű vizsgálatában, valamint a kapcsolódó adókockázatok feltérképezésében, illetve a megfelelő gyakorlat kialakításában.