Mire készül a szabályozás, mielőtt a piac észrevenné?

Az európai fenntarthatósági szabályozás következő szakasza nem egyszerűen több riportot, több adatot vagy több megfelelési feladatot jelent. A mélyebb változás inkább az, hogy a vállalatok környezeti és társadalmi teljesítménye egyre inkább a piacra lépés, a finanszírozhatóság, az értékláncba kerülés és a működési hitelesség részévé válik.

A vállalatok jelentős része ma még külön kezeli a fenntarthatósági jelentéstételt, a beszállítói átvilágítást, a termékmegfelelést, a hulladékgazdálkodást, az ipari kibocsátásokat vagy a csomagolási kötelezettségeket. A szabályozási irányok azonban arra utalnak, hogy ezek a területek egyre szorosabban kapcsolódnak össze. 

A megfelelés új logikája

A vállalati fenntarthatósági jelentéstétel (CSRD) célja, hogy javítsa a fenntarthatósági információk minőségét, összehasonlíthatóságát és megbízhatóságát. Az EU ugyanakkor 2025–2026-ban egyszerűsítési csomagokat is indított a CSRD és a vállalati fenntarthatósági átvilágítási irányelv (CSDDD) körül, ami jól mutatja: a kérdés már nem csupán az, hogy több adat legyen, hanem az is, hogy az adat valóban használható legyen a döntéshozatalban. 

A vállalati fenntarthatósági átvilágítási irányelv (CSDDD) ezzel párhuzamosan a vállalatok működésére, leányvállalataira és értékláncaira vonatkozó környezeti és emberi jogi kockázatok kezelését helyezi előtérbe.

A fő irány tehát nem pusztán a jelentéskészítés. Hanem az, hogy a vállalatok képesek legyenek megérteni, kezelni és bizonyítani saját hatásaikat. 

A termékek és anyagáramok átláthatósága

A következő évek szabályozási környezetében egyre erősebb szerepet kaphat a termék- és anyagszintű nyomon követhetőség. A csomagolásról és csomagolási hulladékról szóló új uniós rendelet (PPWR) 2026 augusztusától alkalmazandó, és a csomagolások újra-feldolgozhatóságát, minimalizálását és körforgásos kezelését helyezi előtérbe. 

Az erdőirtásmentes termékekről szóló rendelet (EUDR) szintén ezt az irányt erősíti: meghatározott áruk esetében a piacra lépés feltétele lehet az eredet és a kockázatok dokumentált igazolása. Az Európai Bizottság jelenlegi tájékoztatása szerint a nagy- és középvállalati szereplők számára az alkalmazás 2026. december 30., a mikro- és kisvállalkozások számára 2027. június 30.

Ugyanez a logika jelenik meg a digitális termékútlevélben is: az uniós ökodesign rendelethez kapcsolódóan a termékek fenntarthatósági, tartóssági és környezeti adatai egyre inkább strukturált, megosztható információvá válhatnak. 

Az ipari működés ellenőrizhetősége

A nagy ipari létesítményeknél a szabályozás nemcsak a vállalati jelentések vagy a termékadatok irányába mozdul. Az ipari kibocsátási irányelv (IED) felülvizsgált szabályai 2024 augusztusában léptek hatályba, és tovább erősítik az elérhető legjobb technikákra (BAT), a kibocsátásokra és az ipari működés környezeti teljesítményére épülő megközelítést. (Environment) 

Ez különösen fontos Magyarország számára, ahol az ipari beruházások, az akkumulátoripari és autóipari értékláncok, az élelmiszeripar, a logisztika és az agrárgazdaság egyszerre vannak kitéve erőforrás-, kibocsátási, ellátási lánc- és társadalmi elvárásoknak.

Mi a közös ezekben?

A CSRD, CSDDD, EUDR, PPWR, IED, digitális termékútlevél és taxonómiai logika mögött ugyanaz a mélyebb elmozdulás látszik: a fenntarthatósági teljesítmény egyre inkább bizonyítandó működési képességgé válik.

Nem elég célokat kijelölni. 

Nem elég riportot készíteni.

Nem elég megfelelni egy adott pillanatban. 

A vállalatoknak egyre inkább olyan rendszereket kell kialakítaniuk, amelyek képesek adatot gyűjteni, hatásokat mérni, értékláncokat átlátni, termékeket és anyagáramokat nyomon követni, valamint a megfelelést ellenőrizhető módon bemutatni.

Miért lehet ez több, mint compliance?

A fenntarthatósági szabályozások alkalmazása gyakran adminisztratív teherként jelenik meg. Ez érthető, különösen akkor, ha a vállalatok különálló kötelezettségként kezelik őket.

Tágabb perspektívából azonban ezek a rendszerek hozzájárulhatnak egy közös gazdasági érdekhez is: átláthatóbb értékláncokhoz, jobb erőforrás-gazdálkodáshoz, megbízhatóbb adatokhoz, alacsonyabb környezeti kockázatokhoz és kiszámíthatóbb piaci működéshez. 

A kérdés ezért nem kizárólag az, hogy a vállalatok hogyan felelnek meg az új előírásoknak.

Hanem az is, hogy hogyan tudják ezeket a kereteket stratégiai értékké alakítani. 

Resilence Platform nézőpont

A Deloitte Resilience Platform egyik alapfeltevése, hogy a szabályozás sokszor előbb jelzi a gazdasági működés változását, mint ahogy azt a piac széles körben felismeri. 

Úgy látjuk, hogy a következő évek egyik fontos kérdése az lesz, hogy a vállalatok, befektetők és közszereplők képesek-e a megfelelési kötelezettségeket egymással összefüggő működési rendszerként kezelni.

Ebben a megközelítésben a CSRD, CSDDD, EUDR, PPWR, IED vagy a digitális termékútlevél nem különálló adminisztratív feladatok. Együtt azt mutatják, hogy a gazdaság egyre inkább az átláthatóbb, adatvezéreltebb és felelősebb működés irányába mozdulhat el. 

A kérdés tehát nemcsak az, hogy mire készül a szabályozás.

Hanem az is, hogy a vállalatok felismerjék: aki időben látja ezt az irányt, nemcsak megfelelni tud jobban, hanem versenyképesebben is működhet.