A JELENTÉSI ÁLLAPOT

Az energiaszektor kulcsfontosságú a globális gazdaság szén-dioxid-mentesítésében, és a villamosítás és a megújulók kulcsfontosságú szerepet fognak játszani a nulla nettó világban. Az energiaszektor szén-dioxid-mentesítése jó úton halad, az inkumbens szereplők, az új belépők, a döntéshozók, a befektetők és az ügyfelek keményen igyekszenek ebbe az irányba. Az inkumbens szereplők átalakítják üzleti modelljüket, míg az új belépők az energiaszektort a növekedés és diverzifikáció lehetőségének tekintik. Az ágazatot jelentős regionális különbségek jellemzik, amelyek olyan helyi tényezőkhöz kapcsolódnak, mint a jelenlegi villamosenergia-termelési összetétel, a szakpolitikai törekvések és a villamos energiához való hozzáférés.

Az ágazat számos kihívással néz szembe: az ellátási lánc és a munkaerő átalakulása; túlterhelt közigazgatási és szabályozó szervek; a rendszer stabilitása, ahogy egyre több megújuló energiaforrás jelenik meg; az ügyfelek aktívabb szerepvállalásra való bevonása; a társadalmi egyenlőtlenség kérdései; és korlátozott ágazati finanszírozási kapacitás.

AZ ELŐRE ÚT

Az energiaszektor egy évtizeddel ezelőtt indult útja a nettó nullához, a többi energiafogyasztó ágazat dekarbonizációjában betöltött szerepe miatt most felgyorsul. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású megoldások iránti vásárlói igények folyamatosan nőnek, az ipari folyamatok folyamatos villamosítása pedig felgyorsítja az áram iránti kereslet növekedését. A rendszer stabilitását meg kell őrizni e dinamikus fejlemények mellett; ennek eléréséhez az energiaszektor a szabályozási biztonságtól, a gyors engedélyezési folyamatoktól (amelyek még nem láthatók) minden kulcsfontosságú piacon, valamint a szükséges technológiák elérhetőségétől és készenlététől függ. A közüzemi méretű napelemes napelem és a szélenergia, valamint a különféle tárolási technológiák a kulcsfontosságú termelési technológiai megoldások egy nettó nulla forgatókönyv esetén, de a technológia sokrétűbb halmaza (kis atomreaktorok, biomassza, víz, geotermikus, elosztott generáció stb.) sajátos földrajzi adottságokkal rendelkező régiókban játszhatnak szerepet. A fogyasztói oldalon valószínűleg az elektromos mobilitási megoldások (akkumulátorok és hidrogén üzemanyagcellák) és a hőszivattyúk (lakossági, kereskedelmi és ipari) lesznek a vezető technológiák.

Olvassa el a teljes jelentést

A JELENTÉSI ÁLLAPOT

Jelenleg évente csaknem 2 milliárd tonna acélt állítanak elő világszerte, nagy arányban szénmeghajtású, nagyolvasztó alapú acélgyártási folyamatok felhasználásával. Acélpiaci szempontból a „kibocsátásmentes” zöldacél iránti kereslet tovább növekszik. Az elemzés azt mutatja, hogy 2030–2035-re⁸ a nyersacél iránti piaci kereslet valószínűleg meghaladja a rendelkezésre álló kínálatot az olyan régiókban, mint Európa.

AZ ELŐRE ÚT

Az acélgyártásból származó szén-dioxid-kibocsátást 90%-kal kell csökkenteni a tudományosan megalapozott célkitűzések elérése érdekében, amelyek szerint a globális felmelegedést az iparosodás előtti szinthez képest jóval 2 °C alá kell korlátozni, és erőfeszítéseket kell tenni a globális felmelegedés 1,5 °C-ra történő korlátozására.

A kibocsátás csökkentése érdekében sok acélgyártó arra összpontosít, hogy meglévő nagyolvasztóit direkt redukált vas (DRI) és elektromos ívkemencék (EAF) létesítményekre cserélje, amelyek hidrogént és megújuló villamos energiát tudnak használni. A befektetők és a kormányok kulcsszerepet játszhatnak ebben a zöld átmenetben azáltal, hogy segítik az acélipari vállalatokat a szükséges nagy tőkebefektetések finanszírozásában. Ezenkívül az upstream bányászati vállalatok kulcsszerepet játszhatnak a direkt redukált vas (DRI) előállításához szükséges kiváló minőségű vasérc beszerzésének lehetővé tételében, valamint a használatban maradó nagyolvasztók hatékonyságának maximalizálásában. átmeneti időszak. Ezenkívül az egyéb alternatív acélgyártási technológiákba, valamint a szén-dioxid-leválasztási és tárolási (CCS) technológiába történő beruházások kulcsszerepet játszhatnak a zöldacél piacra kerülésében.

Olvassa el a teljes jelentést

A JELENTÉSI ÁLLAPOT

A vegyipar a globális szén-dioxid-kibocsátás 3%-át bocsátja ki, és kulcsszerepet játszik az ipari értékláncban, mivel kritikus termékeket biztosít olyan iparágak számára, mint az autóipar, az építőipar, az elektromos és elektronikai ipar, valamint a fogyasztói vállalkozások.

AZ ELŐRE ÚT

Rövid- és középtávon a zöld villamos energia és a zöld hidrogén elérhetősége kritikus tényező lehet a vegyipar nettó nullához vezető útjában. Az iparnak továbbra is innovatívnak kell lennie, és új technológiákat kell kifejlesztenie, hogy elősegítse az energiamegtakarítást és a körforgást. A zöld készségek a munkaerőben rendkívül versenyképes, keresett eszközzé válnak, és kulcsfontosságúak lehetnek e változások sikeres végrehajtásában.

Mivel a vegyipar több mint 20 éves tervezési távlatokkal rendelkező, eszközigényes iparág, a vegyipar gyakran megköveteli a szabályozási biztonságot. A kibocsátásáthelyezés hatékony kezelése az egyik olyan szabályozási pillér, amely elengedhetetlen az iparág sikeres átalakulásához, és elősegíti az egyenlő versenyfeltételek biztosítását a különböző régiókban és szabályozási keretekben.

A legerősebb lendület az alkalmazási iparágakban tapasztalható, amelyeket a fogyasztók környezetbarát termékek iránti igénye vezérel, és ennek eredményeként egyre inkább keresnek olyan beszállítókat, akik fenntartható lehetőségeket kínálnak alacsony vagy nulla szén-dioxid-kibocsátású termékek és szolgáltatások formájában. Ez nemcsak a változás ütemét határozza meg, hanem jelentős piaci lehetőséget is jelent a vegyipar számára.

Olvassa el a teljes jelentést

A JELENTÉSI ÁLLAPOT

Az autóipar egy ambiciózus átalakulási folyamat kellős közepén van. Az ipar nagy múltra tekint vissza a belsőégésű motorral felszerelt járművek fejlesztésében és gyártásában. Most arra készül, hogy viszonylag rövid időn belül áttérjen az elektromos járművekre (EV). Ez az egyik kulcsfontosságú elem az ágazat nagy szénlábnyomának csökkentésében. Valójában 2021-ben a kipufogócsőből származó kibocsátások a globális CO2-kibocsátás 10%-áért felelősek (az energiához és az ipari folyamatokhoz kapcsolódóan), ugyanakkor jelentős kibocsátás az alkatrészek és járművek anyagából és gyártásából, valamint az üzemanyag-/villamosenergia-termelésből is. és az élettartam végi kibocsátások. ⁹ Az autógyártók felelőssége teljes értékláncuk szén-dioxid-mentesítése. ¹⁰ Már most is jelentős előrehaladást értek el az elektromos járművek gyártásának és értékesítésének felfuttatásával – ezt nagyrészt a szabályozási követelmények sürgették. A zöld inputok (pl. acél, akkumulátorok) méretarányos hiánya, a versenyképes zöld üzleti modellek és az elektromos járművek új infrastruktúráinak kiépítésének szükségessége azonban csak néhány példa az ágazat előtt álló kihívásokra.

AZ ELŐRE ÚT

Az autógyártóknak 90%-kal kell csökkenteniük a szén-dioxid-kibocsátást a teljes értéklánc mentén 2050-re – az alapanyagok kitermelésétől és feldolgozásától, az alkatrészek és járművek gyártásán át a használatig és az élettartam végéig. Erre azért van szükség, hogy elérjük a Párizsi Megállapodásnak megfelelő tudományosan megalapozott célt (azaz a globális felmelegedést jóval 2 °C alá, lehetőleg 1,5 °C-ra korlátozzuk) az iparosodás előtti szinthez képest.

A jövőben az új autók többsége valószínűleg elektromos lesz. Egy új infrastruktúra-rendszer lesz a járművek töltésére, és ezzel párhuzamosan a zöld áramellátást és -elosztást is fel kell gyorsítani. A járműgyártási folyamatokat nagyrészt villamosítják. Ez magában foglalja a hőszivattyúkat, amelyek folyamatenergiát vagy zöld hidrogént biztosítanak az acélgyártáshoz. A ritka erőforrások és anyagok fenntartható használatához zárt hurkú anyagciklusra lesz szükség, több élettartamú megközelítésekkel kombinálva (pl. második élettartam az akkumulátoroknál). E célállapot eléréséhez a hagyományos ágazati határok feloszlanak, és elengedhetetlen az erős ágazatközi együttműködés és közös tevékenységek.

Olvassa el a teljes jelentést

A JELENTÉSI ÁLLAPOT

A mai élelmiszerrendszer nem fenntartható. Jelentős szennyező, a globális CO2-kibocsátás 25%-áért ¹¹, a globális metánkibocsátás ¹² 44%-áért és a globális nitrogénkibocsátás 80%-áért felelős. ¹³ Mindazonáltal ez egy kulcsfontosságú ágazat, amely táplálja a világot, a globális GDP nagy részét termeli, és a globális munkahelyek mintegy 40%-át biztosítja. A jelenlegi termelési modell rendkívül produktív, de nem fenntartható gyakorlatokon alapul. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdálkodási gyakorlatra való áttérés alacsonyabb hozamokhoz és magasabb költségekhez vezet. Az alacsonyabb hozamok problémát jelentenek, mivel az előrejelzések szerint a globális élelmiszerkereslet növekedni fog, míg a magasabb költségeket nehéz továbbhárítani az értékláncon, mivel a fogyasztók gyakran nem hajlandók vagy nem tudnak magasabb árat fizetni.

AZ ELŐRE ÚT

Az élelmiszerszektornak megvan a lehetősége arra, hogy ne csak nettó nulla, hanem nettó pozitív is legyen azáltal, hogy a természetes szén-tárolás révén jelentős szén-nyelőként működik. Ez nagyon ígéretes, de jelentős beruházásokat és az élelmiszerrendszer alapvető átalakítását vonja maga után. A jó hír az, hogy a húzáshoz szükséges karok többsége már rendelkezésre áll. Ha megváltoztatjuk a földhasználat módját – és a mezőgazdasági területeken a talajkezelést –, majdnem a nettó nulla feléig juthatunk el. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdálkodási gyakorlatok, az élelmiszer-pazarlás csökkentése, a megújuló energiákra való átállás és az étrendek megváltoztatása szinte teljessé teheti az utat. Az egész élelmiszer-ökoszisztémának egységesen kell dolgoznia annak érdekében, hogy egy nettó nulla vagy akár nettó pozitív élelmiszerrendszer valósággá váljon. A koalíciók építése kulcsfontosságú lesz a közös szabványok kialakításában, a monitoring lefolytatásában és a rendszerváltozások gyors nyomon követésében. Az élelmiszer-feldolgozó és az élelmiszer-kiskereskedelem határozza meg az ütemet, a fogyasztók és a márka megítélése által. A szabályozóknak szabványokat kell felállítaniuk a végpontok közötti átláthatóság érvényesítésére. Az adat- és elemzőkészségek segítenek megvalósítani. Az innováció, a fejlesztés és az új technológiák fejlesztése kulcsfontosságú lehetõségeket jelent a nettó nulla elérésében.

Olvassa el a teljes jelentést

A JELENTÉSI ÁLLAPOT

A közlekedési ágazat évente 7,7 milliárd tonna CO2-t bocsát ki, amelyből egyedül a nehéz tehergépjárművek adják 1,8 milliárd tonnát, vagyis a globális CO2-kibocsátás 4%-át. ⁹ Ez súlyos felelősséget ró az ágazatra a szén-dioxid-mentesítés terén. De nehezen leépíthető ágazatként számos kihívással néz szembe. Az iparág mérete és léptéke, valamint az ellátási lánc korlátai a megrendelések teljesítésében korlátozzák a változási képességét. A korlátozott finanszírozás és az elégtelen szabályozási ösztönzők miatt az eredeti berendezések gyártói nehezen tudják egyensúlyozni azt az igényt, hogy értéket vonjanak ki a hagyományos vállalkozásokból, miközben alternatív technológiákat fejlesztenek ki. Az alternatív technológiákhoz szükséges megújuló villamosenergia-kapacitás még nem áll rendelkezésre, fejlesztése jelentős időt és beruházást igényelhet. Az akkumulátor- és hidrogéntechnológiákra való átálláshoz szükséges töltési és üzemanyag-ellátási infrastruktúrát szabványosítani kell, hogy lefedje a teljes úthálózatot.

Az összetett értékláncok rendkívül megnehezítik a CO2-kibocsátás összehasonlítható alapon történő meghatározását. A nyomon követésre és jelentésre irányuló jogi és fogyasztói nyomás a jövőben cselekvésre kényszeríthet, de a jelenlegi keretek nem elegendőek. Ezenkívül a pszichológiai akadályok ellenállást keltenek az újabb technológiára való átállásban, különösen a fejlődő országokban.

AZ ELŐRE ÚT

Közel-középtávon valószínűleg az útvonalak és közlekedési hálózatok optimalizálása, valamint a rövid távú flották villamosítása jelenti a legnagyobb hatást kiváltó megoldást az ágazat számára a fogékony piacokon, támogató politikákkal és ösztönzőkkel. Egyes fejlődő országokban az átmeneti üzemanyagok, például a biodízel és a szintetikus üzemanyagok várhatóan fontos szerepet fognak játszani. Az első lépést folytató régiókban elért siker megerősítheti az alacsony kibocsátású technológiák üzleti célját. Ez katalizátorként működhet a járműalkatrész-technológiák piacának bővülésében, és lehetővé teszi az innovációk áramlását a földrajzi területeken. A járműfejlesztés technológiai fejlődésével párhuzamosan a töltési infrastruktúrát és a megújuló energia elérhetőségét jelentősen növelni kell. A kulcsfontosságú ökoszisztéma-szereplők közötti, többfunkciós együttműködés felgyorsíthatja az átmenet ütemét, hogy segítsen mindenki számára előnyös helyzet kialakításában, miközben csökkenti a befektetési kockázatokat. Végső soron a hidrogénüzemű üzemanyagcellás elektromos járművek (FCEV) kritikus fontosságúak lehetnek a hosszabb távolságok dekarbonizációjának támogatásában, de a technológiai ciklus még nem érte el a tömeggyártás szintjét.

Olvassa el a teljes jelentést

A JELENTÉSI ÁLLAPOT

Történelmileg az évi 90 millió tonna, többnyire szürke hidrogént inkább alapanyagként használták fel, de nem energiaforrásként. Napjainkban a zöld hidrogénnek megvan a lehetősége arra, hogy energiarendszerünk szén-dioxid-mentesítésének tiszta eszközévé váljon. Ezért világszerte több mint 130 ország (amelyek a globális szén-dioxid-kibocsátás 88%-át teszik ki) tett közzé nemzeti hidrogénstratégiákat. A világszerte bejelentett tiszta hidrogén projektek teljes összege azonban csak 44 MtH2eq kollektív termelési kapacitást biztosítana 2030-ra, ami az általunk előre jelzett globális kereslet negyede.

AZ ELŐRE ÚT

Nettó nulla forgatókönyv szerint 2030-ra a zöld hidrogén a piac kétharmadát teszi ki, a fennmaradó részt pedig kék hidrogén borítja, hatékony szénleválasztási és tárolási (CCS) technológiával. A meglévő szürkehidrogén-termelés felváltása zöld hidrogénnel vagy kék hidrogénnel ezért kézenfekvő kiindulópont a globális CO2-kibocsátás jelentős csökkentésére. A hidrogén energiaként való felhasználása – a nyersanyagként való felhasználás mellett – kulcsfontosságú elem a nettó nulla kibocsátás felé vezető úton. A molekulák kritikus szerepet játszanak a nehezen csökkenthető ágazatok szén-dioxid-mentesítésében, például szintetikus üzemanyagok alapjaként a légi közlekedésben vagy a hajózásban, üzemanyagként magas hőmérsékletű folyamatokhoz vagy nagy teherbírású közúti árufuvarozáshoz, valamint változó megújuló energiaforrásokból származó villamos energia tárolására.

Határozott szakpolitikai támogatásra van szükség a tiszta hidrogén-gazdaság bővítéséhez, és annak biztosításához, hogy különösen a zöld hidrogén játssza a szükséges szerepet a nettó nullához vezető úton. A politikai döntéshozóknak különösen három összetevőre kell összpontosítaniuk:

1. Üzleti ügy készítése. A célzott politika alkalmazása csökkentheti a tiszta és a szennyező technológiák közötti költség-különbséget. A hosszú távú átvételi mechanizmusok jelentősen csökkenthetik a projektek kockázatait, áthidalhatják az ár és a fizetési hajlandóság közötti szakadékot, és erősíthetik az árstabilitást;
2. Klímaközpontú piacstrukturálás alapjainak lerakása. A tiszta hidrogén robusztus és megosztott tanúsítási folyamata döntő jelentőségű lesz az átláthatóság biztosítása és a technológiai akadozások elkerülése érdekében.
3. Hosszú távú rugalmasság kialakítása. Az energetikai kapcsolatok kialakításának integrálnia kell a diverzifikációs és befogadási célokat, hogy a gazdasági fejlődést és a regionális integrációt a politikai stabilitásra és az emberi jogokra alapozza. A méltányos fejlődés azt jelenti, hogy a fejlődő és feltörekvő országok magukba foglalják a globális értéklánc egyes részeit. 

Olvassa el a teljes jelentést