Az űrturizmus: elérhető álom vagy kevesek kiváltsága?

Az űrutazás története a XX. század közepére nyúlik vissza, amikor a Szovjetunió és az Egyesült Államok között folytatott űrverseny vezetett az első emberi űrutakhoz. Azóta a világ legnagyobb űrkutató szervezetei, mint például a NASA és az Európai Űrügynökség (ESA), jellemzően a tudományos kutatásokra összpontosítottak az űrutazások megvalósítása helyett. 2001-ben történt áttörés: Dennis Tito, amerikai üzletember az orosz Soyuz űrrakétán utazhatott a világűrbe – a világ első űrturistája 20 millió dollárt fizetett az élményért. A következő évtizedben további 7 rekreációs célú civil utazás valósulhatott meg az amerikai Space Adventures űrturisztikai vállalkozás és az orosz állami űrügynökség, a Roscosmos szervezésében, utasonként 20-25 millió dolláros áron. A Nemzetközi űrállomáson jellemzően egy hetet töltő űrturisták között volt Charles Simonyi, magyar származású szoftvermérnök is – ő ráadásul visszatérő vendég volt, kétszer is részt vett űrutazáson.

Az űrturizmus első hullámát egy évtizednyi megtorpanás követte: 2009 és 2020 között egyetlen turisztikai célú űrutazás sem valósult meg - elsősorban a magas utazási költségek és a gazdasági válság következtében. A 2010-es években turisztikai célú űrutazás nem történt, a technológiai fejlesztések azonban annál inkább pörögtek. A nemzeti űrügynökségek mellett a magánvállalatok is egyre nagyobb szerepet kezdtek játszani az űrkutatásban és a kapcsolódó technológiák fejlesztésében: a Space Capital elemzése alapján az elmúlt évtized magántőke-befektetéseinek összértéke meghaladta a 272 milliárd dollárt.

Az űrgazdaságba beáramló magán- és állami tőke hatalmas technológiai fejlődést eredményezett. Ilyen áttörés például az újrahasznosítható hordozórakéta: az új technológia megoldásnak köszönhetően az indítások költségei jelentősen csökkentek. A 3D nyomtatási technológia fejlődése pedig lehetővé teszi az eszközök és berendezések létrehozását és javítását az űrállomásokon, ezzel csökkentve a földről történő szállítás költségeit. Az űrrobotok és drónok hatékonyabbá és biztonságosabbá teszik a munkálatokat, ami tovább csökkenti az űrhajósok sérüléseinek kockázatait. Sőt, az űrruházat is jelentős fejlődésen ment keresztül: a SpaceX és a Boeing olyan következő generációs űrruhákat fejlesztenek, amelyek könnyebbek, rugalmasabbak és kényelmesebbek a korábbi modellekhez képest. Az ilyen és ehhez hasonló fejlesztéseknek köszönhetően az elmúlt néhány évben új lendületet kapott az iparág: 2021-ben 20, 2022-ben 21 vagyonos magánszemély távolodott el legalább 100 km-re a Földtől.

Magánvállalatok az űrturizmus élén

Az első űrturista utazása óta eltelt két évtizedben a világ számos vállalata verseng azon, hogy a leggyorsabb és egyben legbiztonságosabb űrhajókat fejlessze ki. A turisztikai célú fejlesztések motorjai jellemzően a magánvállalatok; közülük is kiemelkedik három versenyző: a SpaceX, a Blue Origin és a Virgin Galactic. 

Mi a különbség az orbitális és szuborbitális repülések között?

Ha turisztikai élménykínálatként tekintünk az űrutazásra, érdemes megkülönböztetni az orbitális és a szuborbitális repülést. Az orbitális repülés során az űrhajó eléri a Föld körüli pályát, és végigkíséri azt, míg a szuborbitális repülés során az űrhajó csak részlegesen emelkedik ki a Föld légköréből, majd hamar vissza is tér. Az orbitális repüléshez sokkal nagyobb sebességre van szükség, mint a szuborbitális utakhoz. Ebből kifolyólag az orbitális repülés magasabb kockázatot is jelent, mert az űrhajónak át kell törnie a Föld légkörének védőburkát, ami hatalmas hőt és nyomást jelent. A szuborbitális repülés során az űrhajó általában rövidebb időt tölt az űrben, míg az orbitális repülés lehetővé tesz egy viszonylag hosszabb időtöltést  - például űrállomásokon vagy űrhajók fedélzetén.

A magánvállalatok az orbitális utazás kockázatait elkerülve jelenleg főként a szuborbitális űrrepülésre koncentrálnak lehetővé teszi az űrturistáknak, hogy néhány percet töltsenek a világűrben. A Virgin Galactic például a SpaceShipTwo nevű űrhajójával kívánja megvalósítani ezt a típusú űrutazást, de a cég még nem teljesített sikeres tesztutat. A Blue Origin New Shepard nevű űrhajóval viszont már több mint 6 sikeres expedíciót teljesített. A SpaceX a hosszabb távú űrutazásokra fókuszál, amelyek lehetővé teszik az űrállomások megtekintését és a Holdra tett látogatást. A cég Dragon nevű űrhajójával kívánja megvalósítani ezeket az utazásokat.

Az űrturizmus nemzeti űrügynökségek szempontjából

A nemzeti űrügynökségek továbbra is főként a tudományos kutatásra és a felfedezésre összpontosítanak, de egyre nagyobb figyelmet fordítanak az űrturizmus lehetőségeire is. A NASA például jelenleg a Artemis programján dolgozik, amelynek célja a Holdra tett emberi látogatás megvalósítása. Az űrturizmus versenyzői azonban nem mind Amerikából jönnek. Oroszország már több évtizede szerepet játszik az űrturizmusban, az orosz űrügynökség, a Roscosmos több űrturistát küldött már a Nemzetközi Űrállomásra (International Space Station, ISS). Emellett Kína is növekvő szerepet játszik, az ország ugyanis nagyszabású űrprogramot indított, amelynek részeként többek között egy olyan újrahasználható rakétát terveznek, amely felveszi a versenyt az amerikai magánvállalatok űrhajóival.

Az Európai Unió Űrprogramügynöksége (EUSPA) szorosan együttműködik az Európai Űrügynökséggel (ESA) az európai űripar fejlesztésének előmozdítása érdekében, beleértve az űrturizmust is. Az EUSPA támogatja az ESA tevékenységeit, például az újra felhasználható hordozórakéták fejlesztését. Az EUSPA egyik fő feladata az európai globális navigációs műholdrendszerek (GNSS), köztük a Galileo rendszer irányítása. A Galileo egy európai műholdas navigációs rendszer, amely rendkívül pontos helymeghatározási és időzítési információkat szolgáltat, ami a jövőben nagyban hozzájárulhat az űrturisztikai tevékenységekhez is. Az Európai Űrügynökség az EUSPA-n kívül számos együttműködést alakított ki az űrturisztikai szektor szereplőivel, beleértve a Virgin Galactic-ot is. Az ESA hosszú távú célja, hogy az űrturizmus által hozzájáruljon az emberiség felfedező szellemének fejlődéséhez, és hogy az űrutazás által ösztönözze a fiatalokat az űrkutatás és a STEM (természettudomány, technológia, mérnökség és matematika) tudományok tanulására. Az űrturizmus infrastruktúrájának fejlesztésén túl az ESA arra is törekszik, hogy fenntartható, a környezetet legkevésbé terhelő technológiákat alkalmazzon: 2019-ben 14,4 milliárd eurós összeget kapott a fenntartható, a Föld környezetét és az űrt minimálisan terhelő technológiák fejlesztésére.

Iparági trendek, megfizethető űrturizmus alternatívák

Az űrturizmus jövőbeli fejleményei komoly lehetőségeket tartogatnak a szektor számára. Az egyik fő trend a fenntarthatóság, amelynek célja, hogy az űrhajók környezetre gyakorolt hatásait mérsékeljék. Az űrhajókat fejlesztő- és gyártó szervezetek folyamatosan keresik a megújuló energiaforrások és a környezetbarát anyagok használatát, hogy fenntarthatóbbá tegyék az űrrepüléseket. Jó példa erre a Space Perspective, amely egy új és fenntarthatóbb megközelítést kínál az űrutazásra. A cég olyan hőlégballonokat fejlesztett ki, amelyek képesek utasokat szállítani akár 30 kilométeres magasságba is, így lehetővé teszik az utazóknak, hogy élvezhessék az űr szépségeit, anélkül, hogy a szokásos űrrepülési kockázatoknak és környezeti hatásoknak lennének kitéve. Jelenleg a Space Perspective az egyetlen olyan szereplő, amely az űrbéli élményt karbonneutrálisan szolgáltatja, mindezt 125 ezer dolláros áron.

Amennyiben valakinek ez az összeg is meghaladja a keretét, de szeretne űrbéli élményben részesülni, annak kínál megoldást a Zero Gravity Corporation (ZGC). Az amerikai cég 2004 óta kínál repülési lehetőséget a civileknek a súlytalanság állapotának megtapasztalására. A ZGC úgynevezett parabola repüléseket szervez, amelyek során a repülőgép meredek ívben emelkedik, majd zuhanásba kezd, amikor a gravitációs erő kiegyenlítődik, így a repülőgép utasai szinte súlytalannak érzik magukat. A ZGC repüléseinek árai általában 9 ezer dollár körül mozognak. A ZGC-repülések további előnye, hogy a különleges élmény mellett az űrkutatás és a tudomány is fontos szerepet játszik az utazásokban, mivel a repülések során kísérleteket végeznek és kutatási lehetőségeket kínálnak a résztvevők számára.

Mivel 9 ezer dollár még mindig borsos ár, legtöbbünknek – legalábbis rövid távon – egyetlen opciója maradt az űr megtapasztalására. Ez pedig nem más, mint a kiterjesztett valóság (AR) és a virtuális valóság (VR). Számos szereplő kínál virtuális űrutazási élményt; a különböző űrturisztikai élmények ma már elérhetőek az Oculus VR, a HTC Vive, a Samsung Gear VR vagy a Sony PlayStation VR platformokon is.  A technológia fejlődésével egyre realisztikusabb szimulációk segítségével vehetünk részt ISS missziókon (ilyen például a Deloitte Space Shuttle csapatépítő megoldása is) vagy felfedezhetjük a naprendszert a saját űrhajónkon. Ilyen exkluzív élményt még a való életben sem tudunk átélni, mivel ha meg is vásároljuk magunknak az összes helyet a SpaceX Dragon űrhajóján, egy kiképzett pilótát nem nagyon mellőzhetünk.

Ha mindenáron ragaszkodunk ahhoz, hogy valódi űrrepülésben legyen részünk, jó hír, hogy a jegyárak is várhatóan csökkennek a jövőben a technológia fejlődésével párhuzamosan. Sőt, érdemes diétázni, mivel a jegyárak sokszor súly alapján is változnak. Például a SpaceX fedélzetén egy 50 kilós turistának mindössze 300 ezer, míg egy 100 kilós turistának 600 ezer dollár lesz várhatóan a jegyára. Mindezek alapján azért jelenleg nem mondhatjuk, hogy a középosztály a következő években már tervezheti az űrbéli kiruccanását, de nincsen olyan távol az űrturizmus, mint gondolnánk.

– mondta Fejes Annamária,
a Deloitte Magyarország technológiai tanácsadás üzletágának
tanácsadója.